Be kell vallanom: januárra teljesen lemerültem. Nem látványosan, inkább alattomosan. Nehezebben indultak a reggelek, a csend sem volt már pihentető, és még azok a dolgok is fárasztóbbnak tűntek, amik máskor töltenek. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, az év eleje sokunknál nem az új lendületről szól, hanem arról, hogyan húzzuk ki valahogy a tél végét.
Éppen ezért ilyenkor tudatosan próbálok olyan projektekbe kezdeni, amik nem elvesznek, hanem visszaadnak. Nem hatékonyságot, nem produktivitást, hanem energiát. Az idei egyik ilyen projektem egy pihenősarok kialakítása lett otthon. Nem egy nagy átalakítás, nem egy „álomlakás”-projekt. Inkább egy belső igény: legyen egy hely, ahol nem kell teljesíteni, nem kell rendben lenni, nem kell „jól pihenni”. Csak megérkezni. Ahogy egyre többet olvastam a témáról, feltűnt, hogy nem véletlenül esküsznek erre a terapeuták is.
Miért rajonganak a terapeuták a pihenősarkokért?
A pihenősarok nem csupán egy kényelmes sarok a lakásban. Mentális szempontból egy biztonságos horgony. A terapeuták gyakran beszélnek arról, mennyire fontos, hogy az idegrendszerünknek legyen egy jól beazonosítható „nyugalmi tere”. Egy ilyen sarok: Olvass még a témában
Ilyen a havid a 20-as, a 30-as és a 40-es éveidben
Ez az ásvány tud neked segíteni, születési hónapod alapján
Így árulkodik az ujjlenyomatod formája a személyiségedről
„Hallottad már valakitől, hogy apuka miért nem neveli meg a gyereket? Nos, én sem.” Miért mindig az anyák a hibásak, ha a gyerek rosszul viselkedik?
- segít az idegrendszer megnyugtatásában,
- csökkenti a folyamatos készenléti állapotot,
- keretet ad a lelassulásnak és idővel feltételes reflexszé válik.
Ha leülsz ott, a tested tudja, hogy most nem kell védekezni. Nem véletlen, hogy sok terápiás térben is találunk hasonló, puha, meleg, letisztult sarkokat. A környezet is része a gyógyulásnak.
