Az 1950-es és 60-as években nagy érdeklődés övezte a pszichedelikus szereket, mint a depressziótól és az alkoholfüggőségtől a skizofréniáig terjedő betegségek kezelésére szolgáló eszközt. Az USA még kísérleteket is folytatott Project MKUltra és Project MKDELTA néven, hogy kiderüljön, az LSD használható-e igazságdrogként.
Míg a hallucinogének terápiás hasznára vonatkozó kutatások nagyrészt szüneteltek, miután az LSD-t a 60-as évek végén kriminalizálták, a közelmúltban újból megélénkült az érdeklődés az olyan hallucinogének, mint a ketamin és az LSD terápiás kezelésként való alkalmazása iránt, és számos új tanulmány született.
Mi válthatja ki a hallucinációt?
A hallucinációk megtapasztalásának azonban nem csak a szerek fogyasztása az egyetlen módja. A vizuális aurák a vizuális hallucinációk formái, amelyek jellemzően a migrént kísérik. A láz szintén kiválthat hallucinációkat – ez például a malária egyik leggyakrabban jelentett tünete, és néhány beteg a Covid-19 világjárvány idején is beszámolt róluk.
Bizonyos betegségek, például a demencia, a skizofrénia és egyes szembetegségek is okozhatnak hallucinációkat – amelyeket néha megváltozott vizuális élményeknek neveznek – mondja Prem Subramanian, a Coloradói Egyetem szemészprofesszora. Néhány embernél halláskárosodással összefüggésben zenei hallucinációkról is beszámoltak. A gyász szintén összefüggésbe hozható hallucinációkkal, az emberek állítólag hallják, sőt látják elhunyt társukat. De az is előfordulhat, hogy az emberek hallucinálnak, ha bizonyos erős vagy villódzó fényeknek vannak kitéve.
Az illúziók és a hallucinációk
Hogy pontosan miért látjuk ezeket az illúziókat, az egyfajta rejtély, de a tudomány most kezdi megfejteni, hogy mi történik az elmében a látomások során, összehasonlítva a gyógyszerek, ingerek és betegségek által kiváltott hallucinációkat.
A hó fényessége például magyarázatot adhat arra, hogy egyes felfedezők és hegymászók miért állítják, hogy fehérség idején furcsa alakokat látnak maguk előtt. Sir Ernest Shackleton 1919-es antarktiszi expedíciójának naplójában, a South-ban említette ezt az érzést, mondván, hogy „azon a hosszú és gyötrelmes, 36 órás menetelésen Dél-Georgia névtelen hegyei és gleccserei felett gyakran úgy tűnt nekem, hogy négyen vagyunk, nem pedig hárman.”
Ennek a különleges illúziónak az egyik magyarázata a Ganzfeld-effektus lehet. Ha folyamatos, egységes ingereknek vagyunk kitéve (például ha egyetlen hullámhosszú fényt bámulunk), az agyunk megpróbál értelmet adni a jelnek. A folyamat során viszont olyan információkat is hozzáad, amelyek nincsenek ott, ezzel hallucinációkat generálva.
Mesterségesen elérhetőek a látomások?
Mivel a fény által kiváltott illúziókat ellenőrzött környezetben is létre lehet hozni, ezek segíthetnek a kutatóknak a hallucinációk eredetének feltárásában. Az a tény, hogy a csukott szemmel villogó fények színek, formák és mozgás látomásait okozzák, „az idegtudomány egyik legrégebbi felfedezése” – mondja Anil Seth, a Sussexi Egyetem idegtudományi professzora, a Dreamachine nevű, magával ragadó művészeti-tudományos projekt vezető tudósa.
A Dreamachine-t, amelyet a belső elme sokféleségét megragadó eszközként hoztak létre, a hallucinációk előidézésére találták ki. Alapjául egy kevéssé ismert, 1959-es, azonos nevű találmány szolgált azzal az ígérettel, hogy drogok nélkül is átélhetünk pszichedelikus hallucinációkat.
Maga a gép egy kétszintes, kék, nyolcszögletű doboz. A körülbelül 20 résztvevőt egy függönyön keresztül egy kör alakú központi terembe vezetik. A szoba szélén ívelt ülések vannak, amelyek hátradőlnek, így a résztvevők felfelé, a mennyezet felé bámulhatnak. A mennyezet közepén egy lapos, fehér korong van, amely gyengéden világít, és körülötte nagyméretű lámpák gyűrűje van. Olyanok, amilyeneket egy színházban is láthatunk. A szeánsz során fények, hangok és villanások, formák segítenek elő egy állapotot, amely Seth szerint beindíthatja a hallucinációt.
„Senki sem tudja pontosan, hogyan működik a Dreamachine, csak azt tudjuk, hogy működik” – mondja Seth. Feltételezése szerint ez azért lehet, mert az agy nem vár vizuális inputot – a szemek csukva vannak -, mégis kap valamilyen információt, mert a fény olyan erős. „Megpróbálja értelmezni ezt a vizuális bemenetet, de nem sok értelmet tud adni neki.”
„Az egyik legérdekesebb fókuszcsoportot látássérült emberekkel – nem teljes retinavaksággal, hanem súlyos látásproblémákkal küzdő emberekkel – tartottuk. Ez egy igazán, mélyen megható élmény volt” – mondja. „Ők is hasonló dolgokról számoltak be, mint amit a nagyközönség körében tapasztalunk. És ez számomra teljesen lenyűgöző.”