Saját szobában alvás, babakocsi és alvásidő: a „modern”, nyugati világban a legtöbb szülő számára ezek természetes jelenségek. De ha a világ egészét nézzük, ezek nagyon furcsa szülői szokásoknak tűnhetnek.
Mindig az alkalmazkodás a legfontosabb
Kumi Kuroda, a japán Riken Agytudományi Központ kutatója szerint akár az alvási szokásokról, akár a szoptatásról, akár a babakocsi vagy hordozó kérdésről van szó, fontos észben tartanunk, hogy amit mi, a modern világban elvárásnak hiszünk, nem feltétlenül passzol ahhoz, amit a természet „elrendelt”. A nyugati világban a szoptatás 1 éves kor fölött sokaknak furcsának tűnik, míg a világ nagyobbik részében teljesen természetes egy 2-3-4 éves szoptatott gyerek látványa.
A kutató arra is emlékeztet, hogy a szülővé válás útján is mindenkinek meg kell találnia a neki és babájának legmegfelelőbb utat.
„Úgy gondolom, hogy a szülő és a csecsemő alkalmazkodni tud egymáshoz. Olyan ez, mint egy tangó.”
– mondja.
A nyugati kereteken kívüli gondolkodás kulcsa az lehet, ha emlékezünk arra, hogy a csecsemők a sírásukkal valamilyen igényt fejeznek ki. Nem manipulálni próbálnak bennünket, bármilyen csábító lehet is ezt gondolni hajnali 3 órakor. „Amire valóban szükségünk van a csecsemőkkel, az az, hogy ne gondoljunk rájuk kérlelhetetlen és mindig elégedetlen főnökként”– mondja Debmita Dutta. „Tehetetlen kis lények, akik ebbe a világba érkeztek, és nekünk együttérzéssel és megértéssel kell rájuk tekintenünk.”