Saját szobában alvás, babakocsi és alvásidő: a „modern”, nyugati világban a legtöbb szülő számára ezek természetes jelenségek. De ha a világ egészét nézzük, ezek nagyon furcsa szülői szokásoknak tűnhetnek.
Nem csak a gyerekneveléssel, de bármivel kapcsolatban hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy azt általunk ismert szokások a „normálisak”, és minden más „furcsa”. Közben megfeledkezünk róla, hogy egy másik nézőpontból éppen a mi normáink tűnhetnek kirívónak. Minden csak azon múlik, hogyan szocializálódtunk.
Vitathatatlan, hogy a modern, nyugati világnak vannak előnyei, legyen szó akár az elérhető gyógyszerekről, védőoltásokról vagy szükséges orvosi beavatkozásokról, amelyeknek köszönhetően egészséges babák születnek egy olyan terhességből is, amelybe orvosi segítség nélkül akár anya és baba is belehalhatott volna. A vitathatatlan előnyök mellett a modern életforma néhány, a világ nagy része számára furcsa vagy érthetetlen szokást is hozott.
Együtt vagy külön?
Vegyük például az együtt alvás kérdését. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban élő szülőknek azt tanácsolják, hogy a csecsemők legalább az első hat hónapban ugyanabban a szobában aludjanak, mint ők. A legtöbben itt meg is húzzák a határt. A fél éves kort a szoptatás végének és egyben a saját szobába szoktatás kezdetének jelölik meg.
A világ legtöbb társadalmában a csecsemők ennél hosszabb ideig maradnak a szüleik közvetlen közelében. Egy 2016-os áttekintés, amely azt vizsgálta, hogy mely gyerekek osztoznak nem csak a szobán, de az ágyon is a szüleikkel, azt találta, hogy számos ázsiai országban ez a leggyakoribb.
Például Indiában és Indonéziában több mint 70%, Sri Lankában és Vietnámban pedig 80% fölött van az együtt alvó családok aránya. Az afrikai országokban az ágymegosztási arányokkal kapcsolatos kutatások hiányosak, de ahol léteznek, a gyakorlat szinte univerzális.
És mielőtt azt gondolnánk, hogy a „kevésbé fejlett” országokban az együtt alvás valamiféle kényszermegoldás. Debmita Dutta, orvos és szülői tanácsadó az indiai Bangalore-ban azt mondja, hogy a nyugati hatások ellenére az ágy megosztása továbbra is erős hagyomány Indiában. Még azokban a háztartásokban is, ahol a gyerekeknek saját szobája van.
„Ha egy négytagú családnak három hálószobája van, egy-egy minden gyermeknek és a szülőknek, akkor is az összes gyereket ott fogod találni a szülők ágyában”
mondja a doktor.
Mindeközben idehaza az orvosok és védőnők gyakran ellenzik az egy ágyban alvást, tartva attól, hogy ez megemeli a csecsemőhalál kockázatát. Bár egyes tanulmányok szerint éppen ellenkező hatással van rá.