A szülők sokszor panaszkodnak arra, hogy gyermekeik nagyon keveset esznek, vagy éppen össze-vissza falatoznak, és főleg ritkán hagyják ott a tányért maradéktalanul.
Az evés nem lehet a dicséret mércéje
Az étkezés természetes dolog, nem kell és nem is szabad dicsérni a gyermekeket azért, mert ettek. Minden szülő jót akar, de a többség nem gondol bele abba, hogy ez a rutin éppen ellentettje annak, amikor valaki megszidja a gyermekét azért, mert nem evett meg mindent. Ugyanígy helytelen, ha dicséret jár az evésért.
Persze, nem kell szó nélkül hagyni, ha sosem fogy el a zöldség, a gyümölcs, vagy meg sem kóstolja a gyermek az új ízeket. Ez ellen nyilván tenni kell! Azonban, ha mégis rászánja magát, akkor sem a dicséret a megoldás. Tehát ne azt mondd, hogy milyen ügyes volt, amiért megette, megízlelte.
Sokkal helyesebb, ha a saját boldogságodat fejezed ki: „Örülök, hogy megkóstoltad, így már el tudod dönteni, szereted-e.” vagy „Látom, hogy megmaradt a zöldség. Talán nem ízlett? Legközelebb megpróbáljuk inkább másként elkészíteni? Segítesz majd?”
A test és az agy közötti kapcsolat gyengülhet
Amikor eszünk, az agy jeleket kap a szervezettől hormonok formájában, így idővel automatikusan elérjük a teltségérzetet. (Ezért segíthet a fogyásban, ha lassan, kimérten étkezünk.) Amennyiben szülőként nem engeded, hogy a gyermeked hallgasson a jelzésre, tehát az agyára, akkor annak hosszú távú következményei lehetnek.
Ez jellemző módon túlevésben jelenik majd meg, ami melegágya lehet nem csak az elhízásnak és a vele járó betegségeknek, hanem a további evészavaroknak is.
Tanulmányok kimutatták, hogy a túlfogyasztás a túlsúly elterjedésének legáltalánosabb oka. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a gyermekekre túl nagy adagokat kényszerítünk, és erőltetjük, hogy többet egyenek, mint amire vágynak, akkor egyenes úton tereljük őket az elhízás felé.
A gyerekek megutálják az egészséges ételeket
Jellemző módon senkire sem a csokit, vagy a fagyit kell tukmálni, ha arról van szó, mi maradjon a tányéron. A szülők által erőltetett ételek többnyire egészségesek, ám a kényszerítést összekapcsolhatják a gyermekek az adott fogással. Jó példa rá a sóska, a spenót, vagy éppen a tökfőzelék – kevés gyerek rajong ezekért és sokan felnőtt korban sem kóstolják meg, ha akár csak egyetlen negatív élményük is volt velük.
Az ismeretlen ételektől való félelemérzet természetes és ösztönös, távolról sem elítélendő.
Türelemmel, jó példával kell a szülőknek megmutatni a helyes szokásokat, hiszen ha te sem eszel elég zöldséget, gyümölcsöt (illetve nem eszed őket jóízűen), akkor érthető módon a gyermeked sem fog rajongani az ötletért – főleg, ha még kényszeríteni is próbálod.
Bűntudattal függhet össze a kényszerítés
Szerencsére egyre többen tudják, hogy az élelmiszerpazarlás világszintű probléma és rengeteget nyom az ökológiai lábnyomunk tekintetében, ha nem figyelünk arra, mit vásárolunk meg és főleg mit dobunk a kukába.
Ettől függetlenül nem szabad a gyermekekre nyomást gyakorolni és bűntudatot generálni bennük az étkezési szokásaik tekintetében. Pl. távolról sem helyes, ha azt mondod, hogy „Mások éhen halnak, te meg meghagyod az ebédedet”.
Az éhínség hangsúlyozása nem fog oda vezetni, hogy a gyermeked hirtelen az utolsó falat brokkolit is magába tömi, vagy többet egy falatot sem hagy a tányérján. Cserébe összekapcsolja az étkezési szokásait a bűntudattal, amit tetéz azzal, hogy csalódást okoz neked és a világnak úgy általában.