Van egy díszfa, ami ínycsiklandó lepényeket érlel

Van egy díszfa, ami ínycsiklandó lepényeket érlel

Címlap / Kikapcsolódás / Van egy díszfa, ami ínycsiklandó lepényeket érlel

Parkokba állított dekoratív „napernyők”

Az Észak- Amerikából származó tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) a pillangósvirágúak családjába tartozik, mint távoli unokatestvére a szentjánoskenyérfa is. Magassága fajtától függően 10- 30 méter lehet. Talajban nem válogatós, de lényeges, hogy jó vízáteresztő képességű legyen.

Az ernyőt formázó díszfa gyökerein nem találhatók meg a hüvelyesekre jellemző csomócskák, amelyben a baktériumok rögzítenék a légköri nitrogént, azonban a Yale Egyetem kutatói megállapították, hogy közvetlenül a gyökereikben képesek megkötni a nitrogént. Kedveli a napfényes helyeket, elég jól tolerálja a szárazságot és a légköri szennyezést.

Városi utcákra, parkokba szívesen ültetik kellemes árnyékot nyújtó fajtáit, különösen kedvelt a tövisnélküli változata a G. triacanthos var. inermis valamint a sárga lombú G. triacanthos ‘Sunburst’. Az alapfaj törzsén és ágain csoportokba rendeződő veszedelmes tövisek képződnek, ezért ezekből áthatolhatatlan sövény is nevelhető. Szárnyasan összetett levélzete piciny levélkékből tevődik össze, melyek lombhullatás előtt aranysárga színben pompáznak.

Csak a hosszú, forró nyár süt lepényeket

Az elbűvölő illatú, méhek számára is kedves füzérvirágzatok május- június táján jelennek meg, amiket jellegzetes, lapos, csavarodó hüvelytermések követnek. 

10 éves koruk táján kezdenek el teremni.

Ehhez egy alapfeltételnek teljesülnie kell, mégpedig, hogy a nyár hosszú és forró legyen. A kezdetben zöld hüvelyek narancsvörös színen keresztül jutnak el november- december környékén a jól ismert sötétbarna színhez. A 20- 30 cm hosszú termések a tél nagy részében díszítik a csupasz fákat, a magasabbakat legfeljebb a szélviharok érik el.  A virágkötészet által kedvelt termések izgalmas formákat tudnak felvenni, és mind teljesen egyedinek tűnik. 

Tövisekkel védett édenkert

Nyár végén érdemes felkeresni a lepényfákat, mert az éretlen, zöld termésekben található magvak ekkor fogyaszthatók a legkönnyebben. Akár 30% cukrot is tartalmazhatnak és úgy használhatók, mint a zöldborsó. 

Érés során aztán nagyon keménnyé, szinte sérthetetlenné válnak. Az ovális, barnás magok 10-24 % fehérjét, 0,8- 4,3 % zsírt, 71- 84 % szénhidrátot, jelentős mennyiségű rostot, kalciumot és foszfort tartalmaznak.

Ezeket hasonlóképpen lehet használni, mint a száraz hüvelyeseket, viszont érdemes felkészülni arra, hogy nagyon nehezen adják meg magukat. Általában több órás főzésre van szükségük. Az ízük nem igazán jellegzetes, ezért bátrabb fűszerezést igényelnek, majd darálás után fasírtba, szendvicskrémbe keverhetők.

Oldalak: 1 2

»

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást