Távolról bájos és kecses, közelről veszedelmes. Kellemes, lágy árnyat nyújt a melegben, mutatós termések díszítik télen. A lepényfa sokoldalú és könnyen tartható növény. Több figyelmet érdemelne, pláne, hogy még mézeskalácsot is terem.
A karob hasonmása
Ha elég türelmes vagy kivárni, a friss, érett, sötétbarna színű hüvelyek télen maguktól leesnek a fáról. Rövid ideig (1-2 hét) kellemesen édes ízű húst tartalmaznak. Emiatt a vadállatok számára is kedvelt csemege. Minél hamarabb fel kell használni, mert a tárolást nem igazán bírják, könnyen romlanak, penészednek. Ezeket a hüvelyeket ugyanúgy lehet használni, mint a szentjánoskenyérfa termését. Hozzá hasonlóan a lepényfánál is a legjelentősebb része a terméshús, nem pedig a magok.
A barna termések feldarabolva fermentálhatók, és készíthetsz belőlük teát, vagy üdítőt. A meleg vízbe áztatott termésdarabokat összezúzva és átpasszírozva, kinyerheted a finom pépet, amelyet felfőzhetsz vagy csak egyszerűen jégkockaformákba adagolva lefagyaszthatsz. A régebbi hüvelyekben található savanykássá váló pépet citromlé helyett használhatod.
A lepénypor készítése
Egy fazékban forralj vizet, és tedd bele a megmosott hüvelyeket, zárd el a hőforrást és hagyd állni 4 órán keresztül. Vágd fel hosszában a hüvelyeket, távolítsd el a magokat, aztán darabold össze. Aszalóban 50- 60 °C-on vagy a sütő legalacsonyabb fokozatán szárítsd meg a darabokat, aztán kávédarálóban őröld porrá. Jó ötlet elkülöníteni a különböző szemcseméretű részeket, majd külön tárolni, légmentesen záródó edényben. Italok és krémek készítéséhez a legfinomabb őrlemény ajánlott, édességekbe (pl.: energialabdacsok), süteményekbe és pékárukba a durvább por is alkalmas.
Figyelmeztetés: feldolgozásakor javasolt maszkot használni. Kóstolása egyes esetekben enyhe allergiás reakciót válthat ki.
A lepényfa kicsit talán ijesztőnek hat, de nagyon látványos is, és amikor elkészültek a termései nagylelkűen a lábunk elé szórja azokat.