A mai szülők többsége nem mondhatja el magáról, hogy felhőtlen lett volna a kapcsolata az őt felnevelőkkel.
Teljesen más nevelési alapelvek uralkodtak néhány évtizede, melyek létjogosultságát mára egyre többen megcáfolják. Elég, ha csak arra gondolunk, régen azt javasolták, hagyjuk sírni a babákat. Ma már tudjuk, kevés égbekiáltóbb bűnt tudunk elkövetni a csecsemők ellen.
Nem állítom, hogy minden mai nevelési módszerrel egyetértek, de anyaként tudom, nem mindig egyszerű kiválasztani a legjobbat a gyermekünknek. Legalábbis azt a legjobbat, ami rövid- és hosszú távon is eredményes lesz majd. El kell ismerni azt is, hogy nem egyszerű manapság az apák dolga sem, de legalább tudjuk, hogy ők többet és jobban foglalkoznak a gyerekeikkel, mint a szüleink.
Egyre aktívabbak a mai apukák és ez nagyon jó a gyerekeknek
A Brigham Young és a Ball State egyetemeken készült az a kutatás, ami alapján a szociológusok megállapították, hogy sok szempontból jobbak és ügyesebbek azok a férfiak, akik napjainkban lesznek apák. Az apák szülői szerepkörükben való elmozdulásának egyik legkiütközőbb pontja, hogy a férfiak egyre gyakrabban jelennek meg a gyermekek számára fontos eseményeken. Emellett aktívabb szerepet játszanak a gyermekek szociális, érzelmi fejlődésében, mint elődeik. A tanulmány alapján olyan szemléletmód-váltásnak lehetünk a tanúi, amiből kitűnik: a mai apák melegséget és megnyugvást biztosítanak gyermekeiknek.
„Kiderült, hogy a mai apák több időt töltenek gyermekeikkel és szeretetteljesebbek irántuk, mint valaha. A legtöbb apa ugyanolyan fontos szerepet játszik gyermeke életében, mint az édesanya.”
– mondta Kevin Shafer a BYU szociológiaprofesszora.
Korábbi kutatások azt mutatják, hogy a férfiak nehezen tudnak egyensúlyt teremteni apai szerepük és a hagyományosan „férfias normák” között. A mostani kutatás szerint azonban a férfiak egyre inkább újradefiniálják, újragondolják ezeket a normákat. Ennek eredménye pedig az, hogy nyitottabbá, megértőbbé válnak, és érzelmileg is elérhetőbbek lesznek a gyermekeik számára.
„Ugyanakkor van egy csoportja az apukáknak, akik azt hiszik, hogy csupán családfenntartók, fegyelmezők és nincs egyéb szerepük.” – tette hozzá Shafer.
Mégsem ők vannak többségben
A kutatók az eredmények alapján azt találták, hogy az apák feltűnő melegséget mutatnak gyermekeik iránt. Ezt a viselkedésformát pedig a személyiségükre jellemzőnek, az apa-gyermeke kapcsolatra általánosnak tekintették. Úgy nyilatkoztak, hogy elengedhetetlen gyermekeik jóléte és az, hogy időt töltsenek velük. Kiderült az is, hogy egyre több apa érzi fontosnak és kívánatosnak, hogy aktívabban rész vegyen a gyermeke életében, mégpedig változatos módon és formában.
Úgy tűnik, hogy amint arra tanítjuk a fiúkat, hogy érzelmileg is tudatosabbak, elérhetőbbek legyenek és ápolják érzelmi jólétüket, felnőve érzékenyebben és jobb apákat garantálunk utódainknak. A mai apák azt érzik, már nem „csak” anyagi hozzájárulásukkal kell jelen lenniük gyermekeik életében, hanem érzelmileg és mentálisan is.
Itt vagyunk a generációváltás kellős közepén
A generációváltás talán legerősebb jele az, hogy az idősebb gyermekek apukái nagyobb arányban értettek egyet azzal, hogy gyermekeik hozzájuk fordulnak érzelmi támogatásért. Az eredmények egyúttal rámutattak arra is, hogy azok a férfiak, akik a régebbi normákhoz ragaszkodtak és a hagyományosabb férfiszerepek szerint élték életüket, „a gyermekeiknek kevésbé elérhető apák” csoportjába kerültek.
„Fontos megérteni, mi számít manapság férfiasnak és mi nem. A férfiasságnak van néhány nagyon előnyös aspektusa – például ilyen a célorientáltság. Azonban a férfiasság problémásabb részei, mint pl. az agresszió, az érzelmek elrejtése, a felszínes kapcsolatok ápolása és a segítség kérésének elmulasztása egyáltalán nem támogatja a családi életet” –zárta a nyilatkozatot Shafer.