Nemrég egy friss kutatás kimutatta, hogy sokkal többet ér a gyerek fejlődése és lelkivilága szempontjából is az, ha nem fegyelmezzük vagy szidjuk, hanem dicsérjük és bátorítjuk.
A pozitív visszacsatolás ereje ismét bebizonyosodott, érdemes tehát tudni, hogy mit szabad, és mit nem ajánlott mondani a gyereknek az ideális fejlődés érdekében.
Amit nyugodtan mondhatsz
Szeretlek!
A legegyszerűbb, de egyben a legfontosabb is kifejezni, hogy érzel: azzal, hogy gyakran mondod a gyereknek, hogy szereted, csak megerősíted benne a kötődés érzését, és azt is, hogy biztonságban van melletted. A gyerek lelki fejlődéséhez nagyon sokat számít, ha tudja, hogy szerető környezetben él. Ráadásul, ha gyakran kifejezed az érzéseidet, azzal azt éred el nála, hogy ő is könnyebben fejezi ki a sajátját, és nem zárkózik el érzelmileg, megtanulja kommunikálni az érzelmeit, hiszen ezt látja otthon is.
Sajnálom.
Ha éppen arra van szükség, ne habozz bocsánatot kérni, és elismerni, ha hibáztál valamit. Sokan gondolják, hogy a bocsánatkérés, vagy a hiba elismerése gyengeség, de valójában éppen ellenkezőleg: bátor és felelős dolog felismerni, ha valamiben nem volt igazad, és bocsánatot is kérni érte. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a gyerekedet is erre neveld, és megmutasd, hogy bocsánatot kérni nem gyengeség, hanem nagyon fontos dolog. A gyerek mindig a szülőtől tanul, és ezzel segítheted, hogy a jó viselkedésmintákat sajátítsa el.
Mit gondolsz?
Kérdezd meg a gyereket gyakran a véleményéről! Attól, hogy még kicsi, és valószínűleg semmi hasznosat nem tud hozzátenni a témák nagy részéhez, még érezheti úgy, hogy bevonod a beszélgetésbe, és számít a véleménye. A gyerek akkor fejlődik megfelelően, ha érzi, hogy fontos része a családnak, és az ő mondanivalóját is megbecsülik.
Amit inkább hanyagolj
Már megint hülye vagy!
Attól eltekintve, hogy nem szép dolog a gyereket lehülyézni, az ilyen ingerült, negatív kritika csak ronthat az önértékelésén és a későbbi konfliktuskezelési képességein is. Fontos, hogy szülőként, amikor csak lehet, őrizd meg a hidegvéredet, és ahelyett, hogy rámordulnál a gyerekre, tanítsd meg arra, hogy a helyes konfliktuskezelés az, ha uralkodik az érzelmein, és nem indulatból beszél. Ebből ő is, és te is nagyon sokat tanulhattok.
Gyűlölöm a munkámat.
Még akkor is, ha igazat mondasz, és tényleg utálsz bejárni dolgozni, a gyereknek ezt nem kell tudnia: egyrészt úgy fogja gondolni, hogy minden nap boldogtalan vagy, másrészt megerősödik benne az az elképzelés, hogy a munka nem élvezhető, csak egy kötelező nyűg, amit el kell végezni. Inkább tanítsd arra a gyereket, hogy minden nap lehet jó, és hogy mennyire fontos, hogy olyan munkát válasszon később, amit tényleg élvez is.
Ne aggódj, minden rendben lesz!
Bár ez megnyugtatónak és bölcsnek hangzik, valójában nem segíti a gyerek fejlődését, főleg akkor nem, ha valami olyan dolog miatt aggódik, amin sem ő, sem te nem tudsz változtatni. Ha aggasztják a tévében hallott hírek, vagy fél, hogy az iskolában nem fog jól teljesíteni, esetleg konfliktusa van valahol, ahelyett, hogy félresöpörnéd a problémát egy „minden rendben lesz”-szel, inkább beszélgess el vele, és nyugtasd meg úgy, hogy átrágjátok magatokat a problémán.