A Comói-tó vidékére nincsenek szavak. A tó Észak-Olaszország területén található az Alpok lábánál. Ha oda utazol, újra fogod gondolni a földi paradicsom kifejezés jelentését. A tó gyönyörűen csillog a napfényben, a pálmafák idillivé teszik a hangulatot, a fölötted magasodó Alpok csúcsai pedig megnyugvást hoznak.
A Comói-tó Olaszország egyik legnépszerűbb tava. A milánói Centrale vasútállomástól mindössze egy-másfél órás vonatútra van, tehát könnyen megközelíthető. Ha nem így lenne, is érdemes volna egy utat betervezni a tó legnépszerűbb városaiba, mert egy örök emlékkel, egy valódi élménnyel lehetünk gazdagabbak.
A leglátogatottabb városok közé tartozik Como, Menaggio, Varenna és Lecco. Érdemes azonban elővenni egy térképet, és végigjárni a tó partvonalát, valamint utánanézni a rejtett látnivalóknak a különböző weboldalakon, hiszen nem feltétlenül a legnagyobb városokban lehet részünk a legnagyobb csodákban.
A szó, amit legtöbbször hallasz, a békés
Amikor az emberek a Comói-tóról beszélnek, a legtöbbször a béke és nyugalom szavakat használják. A helyiek barátságosak és kedvesek a turistákkal. Mi beleestünk abba a hibába, hogy csak egy napot terveztünk eltölteni a tó egyik legszebb városában Varennában. Milánóba repültünk három napra, de bejártuk Veronát, és az utolsó napunkat az Alpok lábánál töltöttük. Gondoltam egy könnyed kiruccanásnak tökéletes lesz, de azóta is sajnálom, hogy nem tölthettem ott több napot. A város nem túl nagy, de a látvány, ami fogadott minket az elképesztő volt.
A vonatunk a Centrale vasútállomásról indult a reggeli órákban. Amikor elértük a tó csücskét, nem győztünk ámulni. Csak kapkodtuk a fejünket, mert nem tudtuk, melyik oldali ablakon keresztül gyönyörködjünk a tájban. Balra ott csillogott a Comói-tó, a távolban az Alpok csúcsai magasodtak. Balra pedig szó szerint testközelbe került az Alpok első vonulata.
Azt hittem, ennél közelebb már nem is juthatunk a hegyhez, de akkor a vonat berobogott az Alpok gyomrába. Minden elsötétült a vonaton, csak a halvány fény derengett körülöttünk. Még a térerő is semmivé lett pillanatok alatt. Nem vagyok klausztrofóbiás, de abban a pillanatban azért remegtek a térdeim.
Átfutottunk néhány kisebb településen is, de egyik sem nyújtott akkora csodát. Majd jött egy újabb alagút, és amikor kifutottunk, ott feküdt előttünk Varenna Esino állomása.
Nem csak a lélegzeted, a szavad is eláll
Én még most sem emlékszem, hogyan tértem magamhoz. A kezembe tartottam a telefonomat, majd körbefordulva kattogtattam a képeket. És akkor még egy lépést sem tettünk az állomásról. Aztán eszembe jutott, hogy hiába erőlködök, egyik kép sem adja vissza azt a látványt, amit a saját szemünkkel láttunk.
A hegy oldalán házak magasodtak, a fák lombkoronáin az ősz minden árnyalata ott tündökölt, a távolban pedig a svájci Alpok nyújtózott az ég felé, havas csúcsaival. Mellettünk mindenhol pálmafák lengették leveleiket, mintha épp üdvözöltek volna minket, a nap pedig ragyogóan sütött.
Végül sikerült összeszednünk magunkat, és elindulni. Nem vettünk elő térképet, nem akartam elrontani a varázst azzal, hogy belemerülök az utcák kuszaságába. Csak menni akartam előre, amerre a lábam visz, és tovább gyönyörködni. A kikötőhöz mi nem sétáltunk le, mert szorított az idő, de a macskaköves utcákat róva hatalmába kerített az érzés, amiről minden internetes cikk, minden útikönyv szólt; a nyugalom.
Andalogva végül eljutottunk a Monastero villához. Tartozik hozzá egy botanikus kert, ami végigfut a tó mentén, és egy múzeum is. Mi csak a botanikus kertet fedeztük fel, de az is volt több óra. Bár ősz volt, és nem ragyogott teljes pompájában a kert, mégsem vesztett az értékéből. Sőt, én örülök neki, hogy őszi hangulatban láthattam, mert ha a képzeletemre bízom a nyári látványt, újra jön a késztetés, hogy visszautazzak.
A kert fő sétányát banán-, citrom-, narancs-, és pálmafák szegélyezik. De felfedezhetsz még Oliva bogyó bokrokat, egy kis forrást, szökőkutakat és számtalan más növényfajt is. A sétányon tovahaladva eljuthatsz egy kis kiugró részhez, amit kovácsoltvas kerítés díszít. Ott egy padról gyönyörködhetsz a távoli svájci Alpokban, illetve a hegyek között megbúvó felhőpamacsokban.
A villa után úgy döntöttünk, ideje megebédelni. Hangulatos kis vendéglők várják a turistákat a város minden szegletében. A főtéren is voltak kellemes hangulatú éttermek, de mi úgy döntöttünk, hogy inkább a tó közvetlen közelében fogyasztjuk el az ebédünket, ami természetesen pizza volt. Míg vártuk a rendelésünket, tovább élvezhettük a nyugalmat és a természet csodáját. Nekem különös volt pálmafákkal találkozni az Alpok közvetlen közelében. A tavon kacsák úsztak, így téve még idillibbé a tájat.
A tóban egyébként fürdeni is lehet a nyári időszakban. Sajnálom, hogy mi erről is lemaradtunk, de legalább van még egy ok a visszatérésre. Tehát miután elfogyasztottuk a pizzánkat, és rendeztük a számlánkat, a pincérnő egy névjegykártyával és egy csomó mini cukorkával búcsúzott. A kiszolgálás eszméletlenül vendégbarát, korrekt és nagyon kedves volt, ami meglepett, tekintve, hogy kedvességgel például Milánóban nem lehetett találkozni. Ott csak két arctalan valakik voltunk, akiknek még a rendelését sem teljesítették.
Magunk mögött hagyva az éttermet és a tavat vissza kellett indulnunk az állomásra, hogy elérjük a vonatot, illetve a transzferbuszt a milánói reptér felé.
A Comói-tó további kincsei
Azt mondják, Como a Comói-tó legnagyobb városa, de korántsem a legszebb. Ezzel a jelzővel elsősorban Varennát illetik. Egyébként a Comói-tó pont az a vidék, aminek a felfedezésére egy hét is kevés, mégis érdemes vele megpróbálkozni. Úgy lett volna igazi az utazás, ha körbejárjuk a tavat, a nagyobb városokba eltöltünk néhány éjszakát, a kisebbekben pedig csak szétnézünk. A Comói-tó nekem olyan, mint Toszkána; minden szegletét látni kell, mert minden sarkon a természet egy csodájába ütközünk.
Ha nem áll rendelkezésedre több nap, érdemes Varenna városából tovább utazni Como vagy Bellagio felé. Az utóbbit olyan tökéletesnek szokták leírni, mint egy igazi festményt. Két kert található a városban, ami nyitva áll a turisták előtt: a Villa Serbelloni és a Villa Melzi.
Como pedig egy kedélyes hangulatú város, ahol két épületre érdemes időt szakítani a hely bejárásán túl. Az egyik a Pinacoteca galéria, a másik a Dóm. A futball kedvelői nyomon tudják követni Como futball csapatának meccseit, így könnyen időzíthetik az ott tartózkodást a meccsek napjaira.
Ha időd engedi, vedd fel az úti céljaid közé Menaggio városát is. Ez a legnépszerűbb nyaralóövezet a Comói-tó mellett. A Tourist Information Office számos hasznos információval tud szolgálni a turistáknak, ami a város által nyújtott programokat illeti. Például érdemes részt venni a hegyek közötti sétákon.
Összességében számtalan cikket lehet írni és olvasni a vidékről, a tóról és a városokról, de egyik sem fogja visszaadni az élményt, a hangulatot, amit a macskaköves utcák, a házak közötti szűk lépcsők és a hegyek közelsége áraszt.
Forrás: itt.