Fél nyolckor csörög az ébresztőóra, te pedig úgy másztatod ki magad az ágyból, mintha ólomsúlyokat kötöttek volna a bokádra. Aztán eljön az este, bezuhansz a paplan alá, és tíz, tizenegy, néha éjfél is elmúlik, mire végre elalszol. Ha ez ismerősen hangzik, nem vagy egyedül, és nem is feltétlenül a stresszről vagy a rossz szokásokról van szó. Sokkal gyakrabban egyszerűen a belső órád csúszott el a valós napszakoktól.
Amikor ez a ritmus felborul, pontosan az történik, amit a bevezetőben leírtunk: a reggelek nehézzé, az esték pedig ébren tartóvá válnak, miközben úgy érzed, semmit nem csinálsz rosszul.
Miért csúszik el a belső óra
A legtöbb esetben nem egyetlen nagy hibáról van szó, hanem apró, halmozódó szokásokról. A késői képernyőhasználat, a hétvégi hosszú alvások, a rendszertelen étkezési idők vagy az, hogy napközben alig kapunk természetes fényt, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szervezet elveszíti az időérzékét. A kék fény különösen árulkodó tényező: esténkénti nézése azt üzeni az agynak, hogy még nappal van, így késik a melatonin, az alváshormon felszabadulása. Olvass még a témában
Sokan azt gondolják, hogy a hétvégi később kelés kompenzálja a hét közbeni alváshiányt. Valójában ez éppen az, ami tovább mélyíti a problémát, mert a szervezet minden alkalommal újra próbálja megtalálni a ritmusát, és ez az állandó igazgatás fárasztja ki igazán.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
