Ma véletlenül meghallottam egy dalt, amit gyerekkoromban apám megtanított nekem, a Bordódi Kristóf-ot. Eszembe jutott a gyerekkorom, és azon vettem észre magam, hogy gyerekkorom boldogságán, a mai gyerekek boldogtalanságán kezdtem gondolkozni.
A mobiltelefon miatt
A mai gyerek-szülő kapcsolatba szorosan beépült a mobiltelefon. A szülői kapcsolattartás egyik fontos eleme lett: a közös élmény nélküli kapcsolattartás megtestesítője ez a készülék. Az én időmben, ha apám, anyám, nagyszüleim beszéltek hozzám, egymás szemébe néztünk, és úgy kommunikáltunk.
Ezáltal ,,megtanultuk” egymást, sokkal szorosabb volt a kötődés. A mobil nagy hátránya az is, hogy beszélgetés közben lehetetlen a fizikai kontaktus, az arcsimogatás, nem lehet odabújni, nem látjuk a mosolyt, a könnyet és az apró rezdüléseket.
Ezáltal ,,megtanultuk” egymást, sokkal szorosabb volt a kötődés. A mobil nagy hátránya az is, hogy beszélgetés közben lehetetlen a fizikai kontaktus, az arcsimogatás, nem lehet odabújni, nem látjuk a mosolyt, a könnyet és az apró rezdüléseket.
Az autó miatt
A gyerekek (helyesen) többnyire az autó hátsó ülésén ülnek, ám ez is lekorlátozza a teljes kommunikáció lehetőségét. A tömegközlekedés nagy előnye volt az, hogy együtt futottunk a busz után, nagyokat nevetve, egymás kezét fogva, mint a szülővel, mint a tesóval, barátokkal.
Az utazás – főleg, ha bejárós volt valaki – mivel holt idő volt, lehetőséget adott a kommunikációra, könyvolvasásra, az emberek megfigyelésére, sőt, a bejárós lányok a vonaton kötötték aktuális pulcsijukat. Buszon utazva kamaszként sokkal több lehetőség volt az ismerkedésre is.
Az utazás – főleg, ha bejárós volt valaki – mivel holt idő volt, lehetőséget adott a kommunikációra, könyvolvasásra, az emberek megfigyelésére, sőt, a bejárós lányok a vonaton kötötték aktuális pulcsijukat. Buszon utazva kamaszként sokkal több lehetőség volt az ismerkedésre is.