Különösen olyan események alatt, mint a mostani futball világbajnokság, gyakran kapom magam azon, hogy még el sem fogyott az előző, de máris egy új nassolnivaló után nézek. De sokszor igaz ez arra is, ha sorozatot vagy filmet nézek. Ha te is szeretsz ilyen helyzetekben, vagy egyébként is falatozni a főbb étkezések mellett, akkor milyen opciókra esik a választásod? Csak nincs köztük a pattogatott kukorica, a chips, a perec, a ropi, vagy akár a különféle zöldségrudak? Nos, ha igen, határozottabb oka van, mint hinnéd: a ropogósságuk.
Nem csak az ételek íze és kinézete számít
Legyen szó egy nagy tál nachosról, néhány gerezd almáról, vagy a friss, ropogós káposztasalátáról, sokan el se tudnánk képzelni, hogy ne lennének jelen az étrendünkben. Ebben pedig, bár eddig talán te sem gondoltál rá, a ropogósságuknak is nagy szerepe van. Hogy miért?
Nos, az Oxfordi egyetem egyik kísérleti pszichológusa, Dr. Charles Spence arra a következtetésre jutott, hogy az ételekről alkotott felfogásunk nem csak az ízeken és a kinézeten múlik, hanem a hangoknak is fontos szerepe lehet benne.
A ropogósság a gondolatainkra is kihat
Bizonyára te is jártál már úgy, hogy beültél a moziba megnézni egy filmet egy nagy adag pattogatott kukoricával vagy nachossal, de mire a film elkezdődött, már alig maradt belőle valami. Az is előfordulhat, hogy jobban esik egy szendvics, ha néhány levél friss jégsaláta is van benne, vagy sült burgonyával eszed. Ez a ropogtatáshoz való vonzódás pedig a legtöbbünknél nem is véletlen. Dr. Charles Spence egy kutatása során egyenesen arra az eredményre jutott, hogy közvetlen összefüggés van a ropogósság és aközött, ahogyan gondolkodunk egy ételről.
A kísérlet során a résztvevők valós idejű hangokat hallottak, amelyek közül azonban néhány élesebben szólt, mint mások. Közben pedig Dr. Spence javaslata szerint a harapási reakciójukat vizsgálták. Ezek alapján pedig megállapították, hogy a chipset akkor érzékelték finomabbnak a résztvevők, ha ahhoz egy hangosabb ropogós hang is társult. Vagyis úgy tűnik, hogy az érzékelésünk pusztán azáltal is megváltoztatható, hogy mondjuk különféle ételek fogyasztása közben milyen hangot hallunk.
A hétköznapokban is számos ilyen példát találhatunk
Bár egy ételt minden bizonnyal nem fogunk csupán azért megkedvelni, mert ropogós, ha alapvetően nincs gondunk az ízével, vagy kifejezetten szeretjük is, abban a ropogósságának is szerepe lehet. Gondolj csak bele, hogy esik egy szelet puffasztott rizs vagy néhány szem chips, amikor egyből a kibontásuk után beleharapsz, és milyen az, amikor napokig kint maradnak a levegőn, és megpuhulnak? Szerethetünk bármennyire egy nassolnivalót vagy egyéb finomságot, nem fog olyan jól esni, mint ropogósan.
Mindezekre gondolva pedig már nem is olyan meglepő, hogy Dr. Spence szerint az agyunk számára a ropogósság azt üzeni, hogy az adott étel friss, ezáltal pedig a többi érzékszervünknek is vonzóbbá válik.
Végeredményben pedig sok ilyen finomság egyenesen a kedvenceink közé kerül. Ebben van is logika, hiszen a legtöbb friss termék, – sok gyümölcsöt és zöldséget is beleértve -, ropogós. Ilyenkor pedig a tápanyagértékük is magasabb. Evolúciós szempontból tehát ezért is szeretjük jobban a ropogós ételeket, hiszen ha arról van szó, hogy mit fogyasztunk, a frissesség szinte mindig az egyik legpozitívabb értéknek számít.