Egy falat a bejgliből, csak mert anya olyan szeretettel kínálja. Még egy pogácsa a céges karácsonyi bulin, mert mindenki más is vesz. Vagy épp ellenkezőleg: inkább semmit, mert „ma már túl sok volt”. Ismerős? Az ünnepi időszakban az evés ritkán szól kizárólag az éhségről. Sokkal inkább az érzelmekről – kimondottakról és kimondatlanokról egyaránt.
Karácsonykor sűrűsödik minden: elvárások, családi szerepek, régi sérelmek, túlterhelt napok. Nem csoda, hogy ilyenkor az étel gyakran vigasz, jutalom, feszültségoldó – vagy épp önkontroll-eszköz lesz. A pszichológia ezt érzelmi evésnek nevezi, és a szakértők szerint az ünnepek alatt különösen könnyű belecsúszni.
Amikor nem a gyomrunk dönt
Cornelia Fiechtl pszichológus a német Cosmopolitannak adott interjújában mesélt arról, hogy az evés valójában sosem csak biológiai szükséglet. Olvass még a témában
„Sosem hagynám, hogy vele ez történjen” Így tépheti fel az anyává válás a gyerekkori sebeinket
„Ne szülj császárral, mert nem szereted meg a gyereket!” – A legdurvább kéretlen terhességi tanácsok
Karácsonyi rituálék: 5 családi hagyomány, ami közelebb hoz titeket
Ha te sem dőzsölsz idén karácsonykor: ünnepi pénzmentő készülődés
Az étkezés eleve társas esemény: közösséget teremt, biztonságot ad, kapcsolódást jelent.
Gondoljunk csak a hosszú családi vacsorákra vagy a baráti brunchokra.
A gond ott kezdődik, amikor az étel érzelmi pótlékká válik. Amikor nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem mert feszültek, szomorúak, unatkozunk – vagy épp meg akarunk felelni másoknak.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
