Valamiféle romantikus képzetet társítunk életünk legelső és legutolsó – vagy utolsónak gondolt – szerelmi kapcsolatához. Miért fontos ez nekünk és vajon melyiket becsüljük többre?
Azt mondják, a legelsőre mindig emlékezni fogunk és amikor valaki igazán fontos lép az életünkbe, akkor azt szeretnénk, ha az lenne az utolsó és örökké tartó szerelmi kapcsolatunk. A kettő között pedig mintha valamiféle légüres tér lenne, arról senki sem beszél… Pedig valószínűleg a többi kapcsolat is valamikor új és valamiben az első volt és szerettük azt hinni, hogy az lesz az utolsó is egyben. A kérdés az, hogy az első vagy a sokadik szerelem váljon egyben az utolsóvá is?
Vannak, akik első komolyabb kapcsolatuk mellett kitartanak életük végéig, mások számtalan viszony után találják meg a hozzájuk illőt. Melyik a jó döntés? Kitartani az első mellett vagy megadni a lehetőséget több romantikus kapcsolatnak? Nehéz lenne ebben a kérdésben tanácsot adni, nem véletlen, hogy a témával kutatások is foglalkoztak.
Mit mondanak a kutatók?
Egy YouGov kérdőíves felmérés arra az eredményre jutott, hogy azok, akik összeházasodnak első szerelmükkel, nagyobb arányban ki is tartanak döntésük helyessége mellett. Ők nem akarnak elválni és biztosak benne, hogy mindig együtt maradnak párjukkal. Meglepő eredmény, hiszen hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a korai elköteleződést hamar megbánjuk, de úgy tűnik, nem így van. A jelenség magyarázata az első szerelem kivételesen erőteljes romantikus hatása.
Az a házasság, amelyet a kezdetekkor magas hőfokon égő szerelem alapoz meg, nagyobb eséllyel tart hosszú időn át és teszi tartóssá a köteléket.
Az összeszokott páros élet, amely egy korai friss szerelemből táplálkozik nem feltétlen válik unalmassá, amikor már nem olyan intenzívek az érzelmek, sokkal inkább bizonyul jó alapnak egy hosszan tartó folytatáshoz.
A kutatások azt is megmutatták, hogy akinek több partnere volt élete során és sok próbálkozás után kötött házasságot, azzal nagyobb eséllyel történhet meg, hogy újra elcsábul. Sokkal nagyobb eséllyel, mint azok az emberek, akik kevés kapcsolatot tudhatnak maguk mögött. Lehetséges, hogy az ismerkedés, csábítás, kezdeti romantika már létszükséglet, szinte rutin, amelyről nem tudnak lemondani még egy elköteleződés után sem.
Az első szerelemnek is vannak hátrányai
Hajlamosak vagyunk azonban túlromantizálni az első szerelmet és a további kapcsolatokat már nem helyezzük olyan magas polcra, mint a mindent elsöprő elsőt. Ahogy idősödünk és egyre megfontoltabbak leszünk a párkapcsolatok terén is, az első kapcsolat emléke egyre szebb lesz. A második, harmadik, többedik – még ha tartalmas kapcsolatok is voltak – fel sem vehetik a versenyt az elsővel. Legalábbis így hisszük. A későbbi kapcsolatainkban már kevesebb az izgalom, de nem feltétlen kevésbé romantikusak ezek a kapcsolatok.
Az első szerelmet nehéz elfelejteni, de közel sem jelenti azt, hogy ez a legmélyebb és legtartalmasabb, amit átélhetünk.
Az utolsó nagyobb kapcsolat, amelyben aktuálisan benne vagyunk, sokkal inkább rendelkezik ezen értékekkel, hiszen több kapcsolaton keresztül tanultunk, fejlődtünk, nagyobb az önismeretünk, jobban tudjuk, ki illik hozzánk. A késői szerelem ráadásul nyugalmat és biztonságot is adhat, ez pedig a legtöbb első szerelemről nem mondható el.
Mennyire fontos a sorrend?
Mai nyughatatlan és dinamikusan változó életünkben sokféle kapcsolatot megélünk, a hagyományok sem szólnak bele párkapcsolati szokásainkba. Nagyobb szabadsággal választhatunk partnert és könnyebben lépünk ki a kapcsolatainkból. Éppen ezért szakértők szerint a párkapcsolatok sorrendje is kevésbé lényeges. Az első szerelem továbbra is mély nyomokat hagy, hiszen bármiről van is szó, az első, mindig első marad. De kevéssé hajlunk a sztereotípiákra a párkapcsolatok minősítésével kapcsolatban.
A második vagy akár tizedik próbálkozásnak is ugyanolyan esélyt adunk és képesek vagyunk romantikusan megélni mindet. A nagy igazságok maradnak persze: az első felejthetetlen, az utolsó pedig általában a legtartósabb. Az időbeli sorrendiségnek viszont állítólag már nincs olyan nagy szerepe egy kapcsolat minőségét megítélve. Kevéssé hisszük, hogy a második vagy harmadik próbálkozás csak egy a sorban és nincs olyan értékes, mint a mindent elsöprő első vagy az igazival köttetett utolsó. Nem is baj, hiszen valóban nem tudhatjuk, mikor találkozunk a leginkább hozzánk illő partnerrel és kár lenne leírni az épp kialakuló románcot csak azért, mert nem életünk elején vagy legvégén botlottunk bele.