Valahányszor mellkasunkból kidobbanni készülő szívvel, verejtéktől és döbbenettől átáztatva felriadunk egy álomból, kevésbé lendül a kezünk a megszokott legyintésre, mondván: „álom és esős idő…” A kellemetlen, a megrázó, a komfortszőnyeget talpunk alól kíméletlenül kirántó álmok napokig, hetekig begravírozzák magukat a gondolatainkba, érzéseinkbe.
Az ember álma – hacsak nem profetikus álomról van szó, ami nem csak az álmodóra vonatkoztatható, hanem egy népre, esetenként az egész emberiségre, mint a bibliai mázlisták: József és Dániel esetében is történt – csak az álmot látó egyén életében játszhat kulcsszerepet. Főként az önismeret vonatkozásában. A komolyabb álmokkal való beható foglalkozás része az ősi emberi tudásnak, mellyel az is megmagyarázható, hogy miért töltött (tölt?) be kiemelt szerepet minden kultúrában.
Freud azonban az álommal való foglalkozás terén mérföldkőnek bizonyult. Előtte ugyanis csak a kivételes emberek álmai számítottak elemzésre, foglalkozásra méltónak – pl.: Nagy Sándor, Julius Caesar, Tolsztoj. A bécsi mester álomfejtésmódszere óta azonban nem csak a kivételes emberek álma lehet jelentős, hanem mindenkié – legalábbis az álmodó és analitikusa számára. Az álomfejtés pedig hatással lehet az egyén életére, lelki kiegyensúlyozottságára.
Ha nem felejted el, van jelentősége
Eleve, ha nem pottyan az örök felejtés bugyrába az álmod, és egész nap be-betoppan egy-egy újabb nüansznyi álomfoszlánnyal: intő jel arra, hogy szerepe lehet az önfejlesztő munkád során. Ugyanakkor mindeközben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy akár egy festmény értelmezése, netán egy könyv fordítása magával hozhatja a ferdítés sanszát is. Hiszen voltaképpen mit is láttunk? Néhány felvillanó, már foszlásnak indult képet… Ezért az elemzés során legyünk óvatosak, ne engedjük buzgó képzelőerőnket túlkapásokba esni.
Álom-én és éber-én? Mégis hány én fejlődik egy testben?
Az egyik nagynevű gondolkodó szerint az az én, amelyik álmodik és az álomban megjelenő én nem azonosak egymással. Rendkívül izgalmas perspektíva ez, hiszen e szerint míg az álom-én nem álmodik, hanem cselekszik, tapasztal, ide-oda kószál, telepatikus képességei támadnak, alakot vált, és vadidegenekkel etyepetyél, addig az éber-énnek (azaz éppenséggel nagyon nem éber én, hiszen azért alszik, hogy az álom-én boldogan élhesse világát) csak a „tartó” mellékszerep jut. Az éber-én később tulajdonképpen nem is a saját álmát meséli el, hanem az álom-én által megélt eseményeket… Az álomértelmezések azonban minden esetben az éber-én lelki fejlődését szolgálják.