A boldogtalanság alap?
Mindezek alapján akár azt is kijelenthetnénk, hogy az ember normál lelkiállapota a boldogtalanság, hiszen a folytonos elégedetlenség erre kárhoztatja. Hiába tudjuk, hogy az evolúciós előnyök érdekében vagyunk boldogtalanok, valahogy mégsem hangzik túl jól. Valójában még sincs okunk elkeseredni, hiszen a céljainkat magunk határozzuk meg. Tőlünk függ, hol szabunk határt a vágyainknak és mit tekintünk sikernek.
Ha élhető és elérhető sikereket fogalmazunk meg és megtanulunk örülni azok elérésének, bármilyen apró dolgokról legyen is szó, illetve a magunk értékrendszere szerint élünk és nem mások diktálta vágyálmokat kergetünk, még akár boldogok is lehetünk. Legalábbis átélhetünk valami effélét (mert tudjuk, boldogság nincs). Persze senki sem garantálja, hogy ez egy kicsivel is könnyebb út, mint az örök elégedetlenség elleni hagyományos küzdelem, valahogy mégis biztatóbban hangzik.
