Statisztikák szerint háromból egy ember szenved valamilyen mentális betegségben, ennek ellenére még mindig nehezünkre esik észrevenni és komolyan venni ezeket. A depresszió és a szorongás után az egyik leggyakoribb ilyen elbagatellizált betegség a bipoláris zavar, amit könnyű egyszerű hisztinek titulálni – pedig ennél sokkal, de sokkal súlyosabb.
Mániákus depresszió és bipolaritás
A bipoláris viselkedést korábban mániákus depressziónak hívták, pedig a betegség nagyon is különbözik a depressziótól.
A bipoláris viselkedés heves hangulatváltozásokat takar, amelyek nagyon jó kedvvel és nagyon mély lelkiállapotokkal járnak együtt, ezen a skálán pedig gyakran rövid idő alatt zongoráznak végig a betegek.
Azért hívják bipolaritásnak, mert olyan, mintha egy emberben kétféle személyiség is lakna: egy boldog, energikus, életszerető, és egy depressziós, kétségbeesett, önveszélyes. Fontos hamar felismerni a tüneteket, mert az utóbbi állapotban akár tragédia is történhet a beteggel!
Gyakori és heves hangulatváltozás
Nem feltétlenül az ignoráns társadalmat kell okolni azért, mert nehezen derül fény az ilyen betegségekre. A gyakori hangulatváltozással járó zavarokat könnyű a rosszkedvre, a hisztire vagy csak simán a szörnyű személyiségre fogni, még akkor is, ha egyébként jót akarunk a másiknak.
Valójában nincs pontos diagnózis, nincsenek egyértelmű tünetek, sem egy olyan lista, amelynek pontjait kipipálva biztosra mehetünk, hogy valóban betegek vagyunk, vagy beteg az egyik ismerősünk.
A hangulatváltozásoktól, rosszkedvtől, fáradékonyságtól egészen a pánikrohamokig terjedhet a skála, de egyforma tünetegyüttes nincs, így a betegnek is aktívan részt kell vennie a felismerésben és a gyógyulásban, ha ki akar lábalni a bajból.
Mi az, ami már gyanakvásra ad okot?
Ennek a betegségnek is több fázisa van – a legenyhébb változatot szinte lehetetlen kívülről, sőt, legtöbbször még belülről is felismerni.
Az élet mindennapi velejárója az, hogy egyszer boldognak, majd szomorúnak érezzük magunkat, sokszor akár ok nélkül is.
Érdemes azonban figyelni arra, ha valaki euforikus, magán kívüli állapotba kerül mindenféle ok nélkül, illetve ha egy negatív élmény miatt, vagy akár ok nélkül is néhány napig mély depresszióba zuhan – ezek már azt jelzik, hogy valószínűleg nincs minden rendben, és segítségre szorul az illető.
Gyakran depresszióként indul
A bipoláris zavarral élő emberekre eleinte nem jellemző az, hogy jelentős hangulatingadozásai vannak. Gyakran enyhe depresszióval indul minden, a beteg kedvetlenné válik, de még tud lelkesedni is – ez az enyhébb hangulatváltozás első jele. Csakhogy amíg a boldogabb verziót nem tartjuk furcsának, a depressziós, kedvetlen időszakokat már igen.
Gyakran félrediagnosztizálják a betegséget, és csak antidepresszánsokat írnak fel – ezek azonban magukban nem elegendőek. Sőt, még akár ronthatnak is a helyzeten: sokkal gyakoribbá tehetik a hangulatváltozásokat.
Ezért érdemes rögtön szakemberhez fordulni, hogy ő állapítsa meg, mi a probléma, és nem orvoshoz rohanni, hogy valami hangulatjavító gyógyszert írjon fel.
Sok a befejezetlen tennivaló
Ez megint egy olyan jellemzője a bipoláris zavarnak, ami simán jelentheti azt is, hogy valaki csupán szétszórt, és nehezen fejezi be, amit elkezdett – érdemes tehát mélyrehatóbban megfigyelni a problémát.
A bipoláris ember életében azért van minden félkész állapotban, mert hipomániás hangulatban (ez az, amikor a beteg energikusnak, extrém módon boldognak érzi magát) sok mindenbe belekezd. Ilyenkor tele van akarattal, tettvággyal, és egyszerre akar mindent csinálni. Igen ám, de ahogy a bódulat elmúlik, és visszazuhan a depresszióba, félbehagy mindent, mert nincs energiája folytatni azt, amit elkezdett. Ha egy ismerősöd gyakran csinálja ezt, vagy magadon veszed észre a jeleket, azonnal gondold át, mi lehet az oka, és cselekedj, ha kell!
Problémás szociális interakciók
A zavart igazából akkor lehet a legjobban észrevenni, ha feltűnik, hogy a beteg nem viselkedik rendesen: tehát a szorosabb, kötött társadalmi interakciókat igénylő helyzetekben nem képes helytállni. Munkahelyen például nem nehéz kiszúrni, ha valaki bajban van, hiszen ott legalább 8 órában folyamatos teljesítményt várnak el az embertől, a bipoláris zavarban szenvedők pedig képtelenek koncentrálni és teljesíteni, ha rájuk jön a depressziós időszak.
Ha az egyik kollégád egyszer szuper hatékony, máskor pedig jórészt csak bámul maga elé, elkezdhetsz gyanakodni – valószínűleg a főnököd is fog, és komoly bajba kerülhet az egyébként valójában semmiről nem tehető munkaerő. Ha azonban időben segítséghez jut a beteg, pszichoanalízissel és gyógyszeres kezeléssel kordában tartható a zavar.
