Talán nem túlzás azt állítanom, hogy életem első szűk 30 évében egyáltalán nem tudtam bánni a pénzzel. A húszas éveim vége felé aztán ráébredtem, hogy ha jutni akarok valamire, ha biztonságban akarom magam érezni, akkor változtatnom kell. Mutatom, hogyan csináltam!
3/3 Hallgattam a tapasztaltabbakra
Bár soha nem titkoltam a szüleim elől a pénzügyeimet, nem is igazán mentünk bele a részletekbe.
Amíg kellett, addig támogattak – és ezért roppant hálás vagyok nekik –, amikor a saját lábamra álltam, akkor pedig nem szóltak bele a dolgaimba.
Amikor elkezdtem komolyabban venni a saját anyagi helyzetemet, elsőként apukámmal ültem le, aki hosszú évek óta kezeli az egész család pénzügyeit, és megvitattam vele, hogy mi a helyzet velem. Nagy szerepe van abban, hogy már nemcsak a jelenre gondolok, hanem komolyan forgatok a fejemben valamilyen befektetést is, ami később megtérül majd.
Ráébresztett, hogy az öngondoskodást nem lehet elég korán elkezdeni, legyen szó egészségbiztosításról, megtakarításról vagy nyugdíjról.
Segített, hogy gondoljak a jövőre is, ne csak a jelenre, és megtanította, hogy a kezemben van a lehetőség, hogy nyugalmat és biztonságot teremtsek saját magamnak.
Kapcsolódó cikk a hirdetés után a következő oldalon, lapozz!