Talán nem túlzás azt állítanom, hogy életem első szűk 30 évében egyáltalán nem tudtam bánni a pénzzel. A húszas éveim vége felé aztán ráébredtem, hogy ha jutni akarok valamire, ha biztonságban akarom magam érezni, akkor változtatnom kell. Mutatom, hogyan csináltam!
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/3 Kitűztem néhány célt és el is értem
Világéletemben én voltam az első, aki esztelenségekre költötte el a pénzét, aki megvette azt is, amire semmi szüksége volt, hogy aztán a hónap közepén azon bánkódjon, mennyi minden másra is jó lett volna. Ezek a hullámvölgyek határozták meg az életemet, hiszen amikor volt pénzem, akkor úgy éreztem, semmi sem lehetetlen, amikor pedig nem, akkor kezdődött újra az önostorozás.
Aztán egyszerűen megelégeltem ezt és rájöttem, hogy ha nem állok neki sürgősen tervezni és gondoskodni magamról, akkor néhány év múlva nagy bajban leszek.
Úgy kezdtem, hogy apró célokat tűztem ki magamnak azzal kapcsolatban, hogy mennyi pénz maradjon minden hónapban a bankszámlámon.
Nekem ez a módszer nagyon bevált, hiszen ha hónapról hónapra csak néhány ezer forinttal több maradt a bankban, már azt is hatalmas sikerként éltem meg. Elkezdtem tudatosan gondolkodni és ügyesebben mérlegelni azt, hogy mit is akarok elérni azzal az aprócska erővel és önállósággal, amit a fizetésem, a pénzem adott a kezembe.
Fantasztikus érzés volt, amikor sikerült önerőből eljutnom egy áhított utazásra vagy megvenni a vágyott kanapét, amire hosszú ideje gyűjtöttem.
2/3 Összeállítottam egy költségvetést
Korábban is próbálkoztam már azzal, hogy egy füzetben vezettem a kiadásaimat, de általában egy-két hét lelkesedés után mindig összecsúsztak a dolgok, így új módszerhez folyamodtam. Többé nem úgy gondoltam az elszámolásra, mint valamire, ami megköti a kezemet, hanem inkább úgy, mint valamire, amit – az élet minden területéhez hasonlóan – egyszerűen csak jól kell menedzselni.
Sokkal követhetőbbé válik, hogy hova megy el a pénz, ha nem veszítjük el a kontrollt. Nem akartam túlságosan keretek közé szorítani magamat, így nagyobb összegeket jelöltem ki, bizonyos tematika szerint.
A hónap elején elkülönítettem a rezsire és a háztartásra, valamint az élelmiszerre szánt pénzemet, a fennmaradó összegből pedig megszabtam magamnak, hogy mire költhetek.
Egyik hónapban kozmetikai termékekre, a másikban ruhára, a harmadikban utazásra engedtem meg magamnak nagyobb keretet, így az ésszerűség határai között tudtam maradni. Ha valakinek ez a módszer nem válik be, szerencsére már rengeteg telefonos applikáció létezik, amely segít kordában tartani a költségeket.
Bár soha nem titkoltam a szüleim elől a pénzügyeimet, nem is igazán mentünk bele a részletekbe.
Amíg kellett, addig támogattak – és ezért roppant hálás vagyok nekik –, amikor a saját lábamra álltam, akkor pedig nem szóltak bele a dolgaimba.
Amikor elkezdtem komolyabban venni a saját anyagi helyzetemet, elsőként apukámmal ültem le, aki hosszú évek óta kezeli az egész család pénzügyeit, és megvitattam vele, hogy mi a helyzet velem. Nagy szerepe van abban, hogy már nemcsak a jelenre gondolok, hanem komolyan forgatok a fejemben valamilyen befektetést is, ami később megtérül majd.
Ráébresztett, hogy az öngondoskodást nem lehet elég korán elkezdeni, legyen szó egészségbiztosításról, megtakarításról vagy nyugdíjról.
Segített, hogy gondoljak a jövőre is, ne csak a jelenre, és megtanította, hogy a kezemben van a lehetőség, hogy nyugalmat és biztonságot teremtsek saját magamnak.