Talán nem túlzás azt állítanom, hogy életem első szűk 30 évében egyáltalán nem tudtam bánni a pénzzel. A húszas éveim vége felé aztán ráébredtem, hogy ha jutni akarok valamire, ha biztonságban akarom magam érezni, akkor változtatnom kell. Mutatom, hogyan csináltam!
Összeállítottam egy költségvetést
Korábban is próbálkoztam már azzal, hogy egy füzetben vezettem a kiadásaimat, de általában egy-két hét lelkesedés után mindig összecsúsztak a dolgok, így új módszerhez folyamodtam. Többé nem úgy gondoltam az elszámolásra, mint valamire, ami megköti a kezemet, hanem inkább úgy, mint valamire, amit – az élet minden területéhez hasonlóan – egyszerűen csak jól kell menedzselni.
Sokkal követhetőbbé válik, hogy hova megy el a pénz, ha nem veszítjük el a kontrollt. Nem akartam túlságosan keretek közé szorítani magamat, így nagyobb összegeket jelöltem ki, bizonyos tematika szerint.
A hónap elején elkülönítettem a rezsire és a háztartásra, valamint az élelmiszerre szánt pénzemet, a fennmaradó összegből pedig megszabtam magamnak, hogy mire költhetek.
Egyik hónapban kozmetikai termékekre, a másikban ruhára, a harmadikban utazásra engedtem meg magamnak nagyobb keretet, így az ésszerűség határai között tudtam maradni. Ha valakinek ez a módszer nem válik be, szerencsére már rengeteg telefonos applikáció létezik, amely segít kordában tartani a költségeket.
Sokkal követhetőbbé válik, hogy hova megy el a pénz, ha nem veszítjük el a kontrollt. Nem akartam túlságosan keretek közé szorítani magamat, így nagyobb összegeket jelöltem ki, bizonyos tematika szerint.
A hónap elején elkülönítettem a rezsire és a háztartásra, valamint az élelmiszerre szánt pénzemet, a fennmaradó összegből pedig megszabtam magamnak, hogy mire költhetek.
Egyik hónapban kozmetikai termékekre, a másikban ruhára, a harmadikban utazásra engedtem meg magamnak nagyobb keretet, így az ésszerűség határai között tudtam maradni. Ha valakinek ez a módszer nem válik be, szerencsére már rengeteg telefonos applikáció létezik, amely segít kordában tartani a költségeket.