Mindenki őszinte kapcsolatra vágyik. Legalábbis ezt mondjuk. Olyan társra, akivel lehet beszélni, akinek nem kell szerepet játszani, aki elfogad, és akivel valódi közelséget élhetünk meg. De minél többet látok a saját életemből és mások történeteiből, annál inkább érzem: az őszinteség nemcsak vágy, hanem kihívás is. Olyasmi, amit elméletben vágyunk, de amikor tenni kell érte, sokan megijedünk a feladat súlyától. Velem legalábbis sokáig ez volt.
Én mindig szerettem azt gondolni magamról, hogy őszinte ember vagyok. Nem félek kimondani, amit gondolok, szeretem a tiszta helyzeteket, és igyekszem kerülni a játszmákat. És mégis: bőven a harmincas éveimben járok, és csak most jutottam el odáig, hogy talán tényleg elkezdtem megérteni, mit is jelent őszintének lenni egy kapcsolatban. Nem abban az idealizált, „mindig kimondom, amit gondolok” értelemben, hanem abban a mélyebb, néha fájdalmasabb formában, amikor vállalni kell magunkat – és el kell bírni a másik őszinteségét is.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
