Mert az igazság az, hogy az őszinteség ijesztő. Nem csak az, amikor mi magunk mondunk ki valamit, amit eddig elhallgattunk – például, hogy több térre van szükségünk, vagy hogy valami bánt a kapcsolatban –, hanem az is, amikor a másik mondja ezt ki. Márpedig, ha őszinteségre vágytunk, aztán mégis csak veszekedés lesz abból, amikor a másik kimondja, amit érez vagy gondol, az gyorsan megmérgezhet egy kapcsolatot. És lássuk be, nem nehéz, hogy egy kritikából vagy a partnerünk kimondott igényeiből veszekedés szülessen, hiszen az első reflex legtöbbször a védekezés: magyarázkodás, visszatámadás, sértődés. Pedig valójában épp ezekben a pillanatokban mutatkozik meg, mennyire stabil az énképünk, mennyire bízunk önmagunkban – és a kapcsolatunkban. De a félelem nagy úr, és ha megijeszt bennünket, hogy a másik kimondta, hogy szeretne hétvégén egyedül lenni, vagy értékeli, hogy vacsorát főztünk, csak nem szereti a brokkolit, akkor nem fogunk racionálisan, a kapcsolatot építő módon reagálni erre.
Vagyis: egy őszinte kapcsolat nem működik akkor, ha nem vagyunk képesek elbírni egymás igazságát. És ehhez elképesztő bátorság kell. Bátorság ahhoz, hogy ne meneküljünk el a kellemetlen beszélgetések elől. Hogy ne akarjuk mindig kontrollálni, hogyan látnak minket. Hogy vállaljuk a sebezhetőségünket – mert az őszinteség valójában erről szól.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
