Mindig is szerettem fotózni. Volt idő, amikor komolyabb fényképezőgépekkel jártam a természetet, és órákra elmerültem egy erdei ösvény, egy napfényben fürdő mező vagy egy csendes tópart szépségében. Nem azért, hogy tökéletes képeket készítsek, hanem hogy megőrizzem azt a szépséget, ami ott és akkor megérintett.
Ahogy azonban teltek az évek, a mindennapok egyre több időt és energiát követeltek. A fényképezőgépek lassan a polcra kerültek, a természetjárás ritkább lett, és úgy tűnt, ez a hobbim csendben elköszön tőlem.
A zsebemben lapuló új kezdet
Pár éve mégis észrevétlenül visszatért a fotózás az életembe – egészen más formában. A telefonom kameráján keresztül. Eleinte csak alkalomszerűen kattintottam: egy szép reggeli fény, egy jól sikerült ebéd, egy kedves részlet az utcán. Aztán egyre többször kaptam magam azon, hogy megállok egy pillanatra, és lefotózom azt, ami éppen jólesik. Olvass még a témában
Rövidesen újra kitörhet: ezekre figyelj, ha meglátogatnád ősszel Európa egyik legaktívabb vulkánját
6 dolog, amire a 40-hez közeledve végre nem vagyok hajlandó több energiát pazarolni
„Sok férfi az öngyilkosság szélén áll, a társadalom meg kineveti” – férfiak randigurujaként ezt a 7 dolgot üzenem a nőknek
Miért tör rád ősszel a szorongás, amikor azt hitted, már feldolgoztad? Az évforduló-effektus évekkel később is kísérthet
Ma már rengeteg telefonnal lehet igazán szép képeket készíteni, és számomra ezek a fotók emléknek tökéletesek. Nem technikai bravúrok, hanem érzések lenyomatai. Apró bizonyítékai annak, hogy a hétköznapokban is ott lapul a szépség.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
