Valahogy mindig van egy következő állomás, ahová éppen igyekszünk.
A hosszú és boldog házasság két titka a kutatások szerint
Én például hajlamos vagyok úgy gondolkodni, hogy majd akkor lesz időm valamire, ha „ezt még befejezem”. Ha ezt a munkát leadom. Ha ezt a projektet lezárom. Ha kicsit több pénzt keresek. Ha nem lesz ennyi minden. Akkor majd végre kialszom magam.
A probléma csak az, hogy az „ennyi minden” valahogy mindig újratermeli magát.
Régebben azt hittem, ez egyszerűen ambíció. Ma már néha azt gondolom, hogy bizonyos formájában inkább menekülés. Mert amíg valamire készülünk, valamire várunk, valamit meg akarunk oldani, addig nem kell igazán feltennünk magunknak a kérdést: egyébként jól érzem magam abban az életben, amit éppen élek? Olvass még a témában
„Megváltoztattam az összes előfizetése jelszavát” – Megcsalás utáni bosszútörténetek
„Elkezdte terjeszteni, hogy viszonyom van a takarítóval” – Kollégák, akik alantas eszközöket választottak, hogy előbbre jussanak a ranglétrán
Amikor neked kell lebontani mások vélt falait – határhúzás, következő szint
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
Sokszor sokkal könnyebb azt mondani, hogy „majd ha…” mint azt, hogy „most”.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
