Az agyi képességet számos tényező befolyásolja, a génektől és neuronoktól kezdve a különböző, életünk során szerzett behatásokig. Ezek a külső tényezők azonban különösen két életszakaszban válnak igazán kulcskérdéssé, és a legérzékenyebb periódusokban akár életre szóló elváltozásokat is okozhatnak.
Tara Swart, az MIT idegtudósa szerint két olyan életszakasz van, amikor az agyi tevékenységet is befolyásoló traumák a legnagyobb eséllyel okoznak valamiféle károsodást, ami aztán a későbbiekben is is okozhat nem megfelelő agyi működést. A „terrible two”, azaz „rettenetes kettes”-ként emlegetett életkor, és a tinédzserévek azok, amikor a tudós szerint leginkább sérülékenyek vagyunk.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Szívfájdító bizonyíték
Egy kisgyermek első két évében rengeteg minden történik, és az agy is bámulatos sebességgel sajátít el új képességeket. A két éves kor környéke azonban kiemelkedő: ekkor kezdenek ugyanis a kisgyerekek – átlagosan – beszélni, és már nem csak arról van szó, hogy egy-egy szót elismételnek a szüleik után, hanem megpróbálnak kommunikálni a körülöttük lévőkkel. Ebben a rendkívül érzékeny korban az elutasítás, vagy az érzelmi inger hiánya borzalmas következményekkel járhat.
Egy tanulmányban azokat a felnőtteket vizsgálták, akik gyerekként romániai árvaházakban nőttek fel, a kommunista rezsim összeomlása után, zsúfolt, rideg intézményekben. Ugyan ezeket a gyerekeket etették, ruházták és tisztán tartották, nagyon kevés, vagy szinte semennyi törődés, ölelés jutott nekik a felnőttektől.
A tanulmány szerint azok, akik felnőttek, később is nehezen tudtak megtartani egy-egy állást, vagy megmaradni egy kapcsolatban. Az önként jelentkezőkön elvégzett agyi vizsgálat pedig azt mutatta, hogy az elme alapvető érzelmeket kontrolláló területén különféle elváltozások, fejlődésbeli elmaradások voltak az egykori árvákon. Vagyis, akik ebben a korban nem kapják meg a szükséges szeretetet és törődést, azoknak később nagyobb valószínűséggel okoz gondot a saját érzelmeik megértése, kezelése is, mint azoknak a gyerekeknek, akik ezt az életkort szerető, gondoskodó közegben töltötték.
Egy tanulmányban azokat a felnőtteket vizsgálták, akik gyerekként romániai árvaházakban nőttek fel, a kommunista rezsim összeomlása után, zsúfolt, rideg intézményekben. Ugyan ezeket a gyerekeket etették, ruházták és tisztán tartották, nagyon kevés, vagy szinte semennyi törődés, ölelés jutott nekik a felnőttektől.
A tanulmány szerint azok, akik felnőttek, később is nehezen tudtak megtartani egy-egy állást, vagy megmaradni egy kapcsolatban. Az önként jelentkezőkön elvégzett agyi vizsgálat pedig azt mutatta, hogy az elme alapvető érzelmeket kontrolláló területén különféle elváltozások, fejlődésbeli elmaradások voltak az egykori árvákon. Vagyis, akik ebben a korban nem kapják meg a szükséges szeretetet és törődést, azoknak később nagyobb valószínűséggel okoz gondot a saját érzelmeik megértése, kezelése is, mint azoknak a gyerekeknek, akik ezt az életkort szerető, gondoskodó közegben töltötték.
A cikk folytatódik, lapozz!