A gyereket minden esetben az (ésszerű) elfogadás irányába kell terelni, nem a „lázadás” irányába. Az emberek nagy része szenved a „kapitális hibák” következményeitől. Mostohaszülőség esetében el kell felejteni a tekintély-elvű nevelést, hiszen nincs vérségi „előjog”. A nevelt gyerek csak akkor fog odafigyelni ránk, ha tisztel, érzi a feltétel nélküli szeretetet, és a bizalom és őszinteség oda-vissza tökéletesen működik.
Most pedig egy nem túl vidám összeállítás jön. A kérdés, a jelenség teljességéhez azonban hozzátartozik a negatív oldal is, amiről úgy érzem, inkább szégyen beszélni, így elhallgatja mindenki a férjek, a gyerekek, a család érdekében.
Egy rossz döntés volt
„Nekem az hiányzik leginkább, hogy nem én irányítom (csak?) az életem, egy csomóan bele tudnak avatkozni. Hiányzik az elsőség. Hogy a gyerekem, a terhességem az első legyen. Hogy a kapcsolatunk fontossága az elsők között legyen. Olvass még a témában
A legrosszabb döntésem volt elvált, többgyermekes férfival kezdeni. És nem érzem magam megbecsülve. Egy alkalmazott vagyok, akinek feladatai vannak.
