„Okosabbnak” lenni a vér szerinti szülőnél
Azt is ésszel, nem hivalkodva, a kontrasztot kiemelve. A konfliktus felvállalása az legutolsó eszköz, mert a konfliktus mindig erős érzelmi megnyilvánulásokkal jár, ami mindig valakinek maradandó fájdalmat okoz. Az ember emocionális, az indulatokat tökéletesen kontrollálni pedig szinte lehetetlen. A konfliktus mindig magában hordozza a „nagy hiba” lehetőségét.
„Jobbnak” lenni, mint a vér szerinti szülő
Versengeni a vér szerinti szülővel bármiben is, biztos kudarc. Még akkor is, ha nem áll a helyzet magaslatán, mert mondjuk elhagyja magát, nem művelt, nincs munkája, vagy esetleg egy „velejéig” rossz ember. Azt kell megértetni a gyerekkel, hogy mindenki annyit ad magából, amennyit tud, amennyit képes adni, de ettől még ember.
Lehet, hogy nem a legjobb, de a legjobbat akarja. A versengés a vér szerinti szülő-gyerek kapcsolatot kezdi ki, ám ettől még a szeretet ott marad, csak harag párosul hozzá, ami teljesen felbolygatja a gyerek lelkét. Ez pedig keményen üt vissza az új kapcsolatra: nyugtalanságot, folyamatos feszültséget hoz magával. Olvass még a témában
A romboló negatív szavak
Az ember hajlamos arra – még azok is, akik kínosan ügyelnek, hogy ezt elkerüljék –, hogy az ex-házastársat egy-egy apró negatív szóval, gesztussal minősítse. Ez még akkor is probléma, ha a gyerek egyetért velünk, mert ilyenkor a gyerek nem tudja, hogy valójában kihez legyen lojális.
