Mit tehetsz?
Ha arra gyanakszol, hogy a gyermeked depressziós, mindenképpen keressetek fel egy szakembert, akár első körben a háziorvost! Ha a gyerek hozzád vagy egy számára megbízható felnőtthöz fordul, az már nagyon jó első lépés, de fontos, hogy meghallgassák, a félelmeit, panaszait komolyan vegyék. Ne mondjátok neki, hogy próbálja összeszedni magát vagy hogy minek búslakodik, hiszen fiatal és a valódi problémák majd felnőtt korban jönnek – a depresszió sajnos nem olyasmi, mint egy átlagos rossz kedv, amiről az ember eldöntheti, hogy belesüpped-e vagy sem.
Ne mondd neki, hogy hamarosan jobban lesz és feledkezz meg a dologról, de ne is tűnj rémültnek, ne csinálj drámát a helyzetből, mert ha a gyerek azt látja, hogy megijedsz, a védelmed érdekében megpróbálhatja elrejteni az érzéseit.
A szakemberek szerint sokat segít, ha már kis kortól kezdve sem kezeljük tabuként a negatív érzéseket: az életkornak, a gyermek szintjének megfelelően mesélj neki a saját félelmeidről, szorongásaidról, és arról, hogy hogyan segített ezek legyőzésében az, hogy tudtál beszélni róluk.
Így jó eséllyel, amikor akár a kamaszkori szorongások rátalálnak a gyerekre, nem fogja egyedül érezni magát, nem gondolja azt, hogy csak vele van valami baj, és nagyobb valószínűséggel fordul hozzád vagy egy számára megbízhatónak ítélt felnőtthöz, hogy segítséget kérjen. Olvass még a témában
