A C.S. Mott Children’s Hospital National Poll on Children’s Health felmérése szerint négyből egy gyerek ismer olyan kortársat, aki depresszióval küzd, és tízből egy gyerek ismer valakit, aki a depressziója következtében öngyilkosságot követett el.
A felmérés szerint a szülők 90%-a biztos volt abban, hogy észrevenné a depresszió tüneteit a gyermekén, ugyanakkor a szülők kétharmada elismerte, hogy vannak körülmények amelyek megnehezítik annak az eldöntését, hogy tényleg nagy-e a baj. 40% megemlítette például, hogy nehéz megkülönböztetni a normálisnak számító hangulatbeli különbségeket a depresszió hullámaitól, 30% pedig azt mondta, hogy a fiatalok ügyesen tudják elrejteni a valódi érzéseiket.
Sok szülő azt gondolja, hogy az ő gyermekével ilyesmi nem fordulhat elő, ugyanakkor fontos tudni, hogy a depresszió egy boldog, szerető családban növekvő gyermeknél éppen úgy kialakulhat – ez nem hibája senkinek, ahogyan rengeteg más betegség kialakulásáért sem okolható senki. A Webbeteg adatai szerint a gyermek és serdülőkorban előforduló depresszív zavarok a leggyakoribb betegségek a 10-18 éves korosztályban, vagyis egyáltalán nem ritka problémáról van szó.
A tünetek sokfélék lehetnek
Akárcsak a felnőtteknél, a depressziónak sok különféle jele van a különböző gyermekeknél. Néhány gyerek visszavonul a barátaitól és több időt tölt egyedül. Néhányak szomorúnak tűnnek. Mások azonban inkább látszanak dühösebbnek, mint szomorúnak, ingerlékenyek és „keresik a bajt”. A figyelmetlen szemlélőnek könnyen úgy tűnhet, hogy a gyerek viselkedésével vannak gondok, vagy az iskolai teljesítménye romlik, miközben valójában éppen kétségbeesett kísérleteket látunk a depresszió túlélésére.
Bár sokféle arca lehet, a depresszió egyik legfontosabb – és legveszélyesebb – jele, hogy elvágja az érintetteket a tartalmas emberi kapcsolatoktól. Egy kamasz esetében persze lehetnek hullámvölgyek, amikor éppen nem szeret annyira a szüleivel lenni, de a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ha a gyermekkel való kapcsolat érezhetően romlik, és ez egy-két hétnél hosszabb ideig fennáll, akkor azt érdemes észrevenni.
Az orvosok arra figyelmeztetnek, hogy egy elhúzódó láz esetében sem vársz, hogy magától megoldódjon a dolog, hanem biztos, ami biztos alapon, szakemberhez viszed a gyereket. A mentális egészség kérdését legalább ilyen komolyan kell venni.
Mit tehetsz?
Ha arra gyanakszol, hogy a gyermeked depressziós, mindenképpen keressetek fel egy szakembert, akár első körben a háziorvost! Ha a gyerek hozzád vagy egy számára megbízható felnőtthöz fordul, az már nagyon jó első lépés, de fontos, hogy meghallgassák, a félelmeit, panaszait komolyan vegyék. Ne mondjátok neki, hogy próbálja összeszedni magát vagy hogy minek búslakodik, hiszen fiatal és a valódi problémák majd felnőtt korban jönnek – a depresszió sajnos nem olyasmi, mint egy átlagos rossz kedv, amiről az ember eldöntheti, hogy belesüpped-e vagy sem.
Ne mondd neki, hogy hamarosan jobban lesz és feledkezz meg a dologról, de ne is tűnj rémültnek, ne csinálj drámát a helyzetből, mert ha a gyerek azt látja, hogy megijedsz, a védelmed érdekében megpróbálhatja elrejteni az érzéseit.
A szakemberek szerint sokat segít, ha már kis kortól kezdve sem kezeljük tabuként a negatív érzéseket: az életkornak, a gyermek szintjének megfelelően mesélj neki a saját félelmeidről, szorongásaidról, és arról, hogy hogyan segített ezek legyőzésében az, hogy tudtál beszélni róluk.
Így jó eséllyel, amikor akár a kamaszkori szorongások rátalálnak a gyerekre, nem fogja egyedül érezni magát, nem gondolja azt, hogy csak vele van valami baj, és nagyobb valószínűséggel fordul hozzád vagy egy számára megbízhatónak ítélt felnőtthöz, hogy segítséget kérjen.