Rengeteg dolgot hozunk magunkkal otthonról, sokszor észre sem vesszük, mennyi mindent átveszünk a szüleinktől, akik szintén az elődeinktől tanultak egy-egy viselkedésmintát, problémakezelési módot, értékrendszert. Transzgenerációs örökségnek nevezzük a jelenséget, amikor a traumát elszenvedett nemzedék után jövő generáció is a trauma jeleit mutatja, anélkül, hogy vele hasonló trauma történt volna. Háborús katasztrófák, tömegmészárlások túlélőinél jól megfigyelhető volt a hatás. Családokon belül is működik, például az egyik szülőt ért trauma hatása – szorongás, depresszió – a gyerekeknél is megjelent.
A szülő öntudatlanul adja tovább sérült mintáját, éppúgy, ahogy a családi szokások, rítusok is öröklődnek, egyszerűen tovább visszük, amit otthon tanultunk, gyakran kérdés nélkül.
A gyerek elsősorban szüleitől tanul. Nem csak azt tanulja meg, amit mondanak neki és tudatosan át is akarnak adni, hanem azt is megtanulja, amit cselekszenek. Viselkedést, kommunikációt, szülői szerepeket és a párkapcsolat működési elveit is ilyen módon sajátítja el.
Nehéz kilépni a múlt árnyékából
Ezek a mintázatok olyan erősek, hogy nehéz változtatni a berögzült, átvett formákon. Azért is nehéz változtatni, mert észrevétlenül rögzülnek ezek minták és fel sem tűnik, ha mi magunk is ugyanúgy viselkedünk társas helyzetekben, párkapcsolatban és szülői szerepeinket gyakorolva, mint ahogy szüleinktől láttuk. Így talán észre sem vesszük, hogy párunkkal azonnal kiabálunk, ha valamiben nem ért egyet velünk, egyszerűen azért, mert otthon így viselkedtek a szüleink.
De számos egyéb mintázat létezik, amelyet családi karmaként magunkkal hurcolunk. Amíg nem vesszük észre, hogy változtatnunk kell rajta, addig mérgezi az életünket. Tipikus mintázatok például a nélkülöző generáció leszármazottainak átörökített folytonos halmozás, a pénz utáni vágy, a táplálkozásnak tulajdonított túlzott fontosság.
De jellegzetes az elvált szülők által megtanított „ne bízz meg egy nőben/férfiban sem” vagy a „házasságok úgyis felbomlanak” minták. Traumaként öröklődik, ha történt valamikor a családban elhagyás, nélkülözés, kitagadás, öngyilkosság, erőszak. Nem meglepő, ha a gyerekek, unokák ilyen esetben stresszesek, neurotikusak, szorongóak.
Honnan tudhatjuk, hogy nálunk is működik a családi karma?
Ha rendszeresen ugyanabba a nehézségbe ütközünk, ha folyton ugyanazzal a problémával szembesülünk, akkor lehet, hogy valami rosszul rögzült bennünk. Leragadtunk egy tanult mintánál és mindig ugyanúgy akarjuk megoldani a dolgainkat, mindig ugyanúgy járunk el, hiába a sok negatív tapasztalat. Az egyetlen megoldás kilépni az ördögi körből és nagyobb öntudatossággal szakítani a mintázattal.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!