A korral elkerülhetetlenül jön a tapasztalat és a bölcsesség, ahogy az alábbi öt nővel is történt.
Összeroppanva
Ha azt mondták a főiskolán, hogy az esszé minimum 10 oldalas legyen, akkor nekem természetes volt, hogy 20 oldalnál kevesebbet nem adok be. Emlékszem, milyen örömmel és büszkeséggel töltött el, amikor az egyik professzorom azt írta értékelésként az egyik írásomra, hogy: „Tökéletes, ez igen!” Ez volt nekem a legnagyobb dicséret hiszen mindig arra vágytam, hogy tökéletes legyek.
A felnőtt életembe is hoztam magammal ezt a hozzáállást, ami nem okozott mást, csak fájdalmat, mert emellett nem maradt energiám másra. Olyan szinten meg akartam felelni minden téren, hogy kezdtem elpusztítani magam. Elmaradt a menzeszem, lefogytam, elkezdett hullani a hajam. Több orvoshoz is elmentem és mind azt mondta, hogy nincs semmi szervi bajom, csak túlhajtom és stresszelem magam. Olvass még a témában
Ezt úgy fogtam fel, mintha a testem cserbenhagyott volna, pedig csak jelezte, hogy vissza kell vennem. Egy idegösszeomlás kellett ahhoz, hogy végre másképp lássam a dolgokat és változtassak. Ma már elnézőbb vagyok magammal, odafigyelek és csak annyit csinálok, amennyit kell.
