Ha a szexuális életről van szó, a járvány sokak számára jelentett áldozatokat ezen a téren. De vajon tartósak-e ezek a károk? Ennek a kérdésnek járt utána a BBC.
Az ezen tényezők által okozott stressz – nem beszélve azokról a problémákról, amelyeket az hoz a felszínre, ha az emebrek túl sok időt töltenek egy másik személlyel egy szűk, beltéri térben – hozzájárultak a párok szexuális életének jelentős csökkenéséhez.
Bizonyos szempontból a Covid-19 mérgezőnek bizonyult a szexualitás életünkre is. Vajon képesek leszünk-e visszalépni majd, miután a pandémiás stressz eloszlik, vagy tartós károsodásokat szenvedtek a kapcsolataink?
Véges vágyak
Ahogy Jamea megfigyelte, sok pár számára a lezárások egy rövid ideig fellendülést hoztak a szexuális életükben. Rhonda Balzarini, az amerikai Texas Állami Egyetem szociálpszichológus és adjunktus a szexuális vágynak ezt a kezdeti megugrását „nászút” szakaszként írja le, amikor az emberek konstruktívabban reagálnak a stresszre.
„Ebben a szakaszban az emberek hajlamosak együttműködni.” – mondja Balzarini. „De aztán az idő múlásával, mivel az erőforrások egyre szűkösebbek. Az emberek stresszesebbé válnak, az energia elhasználódik, és a kiábrándultság és a depresszió általában beindul. Amikor ez megtörténik, akkor kezdhetjük látni, hogy a párok bajba kerülnek.”
A világjárvány által kiváltott mindennapi stresszorok mellett a vírus fenyegetése egyre nyilvánvalóbbá vált, ahogy a kórházi kezelésre szorulók és a halottak száma napról napra nőtt. A szakember szerint ez minden bizonnyal hatással volt a párok libidójára is.
„A szexterapeuták gyakran használják a mondást, miszerint két zebra nem fog párosodni egy oroszlán előtt” – magyarázza Jamea.
„Ha fenyegetve érezzük magunknak, az azt jelzi a testünknek, hogy ez valószínűleg nem a megfelelő idő a szexre, ezért a fokozott stressz alacsonyabb vágyhoz vezet.”