Amikor a lányom még csak 3 hónapos volt, mozgásfejlesztésre kezdtük hordani, mert egy letapadt izom és egy visszamaradt csecsemőkori reflex miatt nehezen emelte hason fekve a fejét.
A mesébe illő konduktor néni, akinek bölcsességét négy évvel később is emlegetem, akkor mondott valamit, ami azóta is rengetegszer eszembe jut.
Miközben a gyerekemet forgatta-mozgatta-vizsgálgatta, és számomra ismeretlen szakszavakat duruzsolt az izomtónusáról, én a kezdő anyukák minden aggodalmával hallgattam, és csak azt kérdezgettem mindig: “Ez baj?”
Lujzi néni egy idő után azt hiszem, megérezte, hogy a laza izomtónusú kisbabánál már csak az anyukájának van nagyobb szüksége a segítségre. A lányom fejét megsimogatva rám nézett, elmosolyodott, és azt mondta: “Ez nem arról szól, hogy baj vagy nem baj. Ő csak ilyen.” Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
