„Nem rosszindulatból csinálta – ez volt a legzavaróbb”
A 41 éves Eszter története másképp indult, de hasonló érzésekhez vezetett. „Az anyósom nagyon szeretetteljes ember. Ezt mindig is elismertem.”
Nála nem nyílt konfliktusok voltak, hanem állandó „jobbító szándék”. „Mindenre volt egy másik megoldása. Hogyan kell altatni, etetni, öltöztetni a gyereket. És mindig úgy adta elő, mintha ez egyértelműen jobb lenne.”
Eszter szerint a legnehezebb az volt, hogy ezt nehéz volt támadásként kezelni. „Nem volt benne agresszió. Inkább egy folyamatos bizonyosság: ő jobban tudja.” Olvass még a témában
Egy idő után mégis elkezdett feszültté válni a helyzet. „Rájöttem, hogy nem az a kérdés, hogy igaza van-e. Hanem az, hogy én anyaként elveszítem-e a saját döntéseim feletti bizalmat.”
Eszter végül a párjával együtt beszélte át a helyzetet. „Nem lett belőle nagy vita, inkább egy tisztázó beszélgetés. De fontos volt kimondani: én vagyok az anya, és nekem kell meghoznom a döntéseket.”
