Babaváró bulik és messziről érkező rokonok, fotózás és felfokozott érzelmek. Félelem, befelé fordulás és veszteségek. A világjárvány a várandósságra és a gyermekágyas időszakra is rányomta a bélyegét. Olyan nőkkel beszélgettünk, akik a lezárások alatt adtak életet a kisbabájuknak.
Nóra: A hazakerülés volt a legnehezebb
Nóra öt hetes kisfiával mesélte el, hogy a látogatási tilalom őt is megviselte, főleg azért, mert császármetszéssel hozta világra második gyermekét, és a műtét után jól jött volna a hozzátartozók segítsége. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a kórházi dolgozók minden tőlük telhetőt megtettek és nagyon kedvesek voltak, de láthatóan fáradtak.
„Látszott a szemükön a mindennapi hajsza, a kimerültség, de ezt velünk soha, egy percre nem éreztették.”
Számára a nehezebb időszak akkor kezdődött, amikor végre hazakerültek. A férje testvérei és a dédszülők sem látták még a kicsit, ő pedig folyamatosan aggódik, félti a maguk és főképpen a két kisfia egészségét, sokat stresszel emiatt.
„A párom fodrász, napi 20 emberrel találkozik, de albérletben élünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne dolgozzon. Az egyetlen vigaszom, hogy a kicsit szoptatom, és én már megkaptam az első oltást” – teszi hozzá.
Az eddigi vizsgálatok szerint az oltás következtében kialakuló antitestek bekerülnek az anyatejbe, így nem csak az anyának, de a babának is biztosítanak bizonyos fokú védettséget.
