Szembesülés a digitális árnyoldallal
A kutatásom során nemcsak szakmai sikereket tudtam elérni, hanem egy fájdalmas társadalmi tükörbe is belepillanthattam. Már akkor (több mint egy évtizede!) látszott, hogyan változnak át menthetetlenül az alsós gyerekek mindennapjai.
Emlékszem a szomorúságra, amit akkor éreztem, amikor a kérdőívekből kiderült: rengeteg kisiskolás számára az egyetlen közös családi „program” a hétvégi bevásárlás volt a hipermarketekben.
Már akkoriban, amikor az internet még csak éppen beszivárgott az életünkbe, szinte minden gyerek szobájában ott volt a saját televízió, amit a legtöbbször kontroll nélkül, magányosan is nézhettek a legifjabbak. (Igen, ez még akkor volt, amikor a felnőtt tartalom automatikusan bekapcsolt bizonyos csatornákon éjszaka.)
Ezek a felismerések mélyen belém égtek, és bár akkor még nem voltam anya, tudat alatt már elkezdtem építeni azt az értékrendet, amit ma a saját háztartásunkban képviselek. A kiértékelt adatok nekem nemcsak statisztikák voltak, hanem figyelmeztető jelek arról, hogyan veszik el a valódi kapcsolódás és a belső képalkotás képessége a technológia zajában. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
