Már a kezdetektől fogva vegyes érzéseim vannak a délutáni alvással kapcsolatosan. Egyrészt igazi áldásnak tartottam, hiszen az alvás alatt tudtam egy kicsit szusszanni, kikapcsolni, a későbbiek folyamán pedig dolgozni. Másrészt viszont alaposan meg tudja bonyolítani az egész napos programokat, hogy éppen ebéd után kellene valahol nyugalmat biztosítani a gyerekeknek.
Persze, vannak olyan apróságok, akiknek gyakorlatilag mindegy, hol hajtják álomra a fejüket – nos, az én kislányom nem tartozik közéjük. Nagyon ritkán tudott elaludni a kocsiban sőt, sokszor a mamánál sem tudott pihenni, hiába voltak ideálisak a körülmények. Most viszont már ott tartunk, hogy egyre kevesebbszer igényli a délutáni pihenést, így bár hosszabbnak tűnnek a napjaink, legalább nem kell állandóan hazaérnünk ebédidőre. De milyen jelek utalnak arra, hogy a te gyermekednek sincs már szüksége a délutáni alvásra?
A szakértők szerint a gyermekeknek ajánlott ötéves korukig élni a délutáni alvás lehetőségével, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb csemete nem olvasta el a szakirodalmat. Sokan vannak, akik már kétévesen felhagynak az alvással, mások viszont még az óvoda utolsó évében is boldogan szundiznak a többiekkel.
Nem fárad el
Kevés szembeötlőbb jele van annak, hogy a gyermeked már nem igényli a délutáni alvást, minthogy nem fárad el. Ez persze nem keverendő össze azzal, amikor a csemeték erőre kapnak az étkezésnek, ebédnek köszönhetően és teljesen bepörögnek, majd ugyanilyen gyorsan le is eresztenek – ebben az esetben sajnos nem fogják kibírni estig a szokásos programot, hanem valószínűleg késődélután elalszanak, és ezzel alaposan felborítják a napirendet.
Azonban, ha a gyermeked minden gond nélkül végig tudja csinálni a rutint, jó kedvű, könnyen kezelhető, akkor egyértelműen készen áll arra, hogy elhagyja a délutáni alvást.
Az átmeneti időszakban ugyanakkor normális, ha az este felé közeledve ingerlékennyé válik, hiszen ilyenkor könnyebben és előbb elfárad – célszerű erre az időszakra kevésbé megerőltető, inkább pihentetőbb programokat választani.
Csak erőltetve tudod elaltatni
Az első egy évben egész nap kétszer húsz percet aludt a kislányom, mindezt szigorúan ringatva.
Aztán jött egy fordulópont, amikor nemhogy magától elaludt, egyenesen követelte, hogy a kiságyában, önállóan pihenhessen. Ez kész csodaszámba ment a rokonságban, de azóta is szól, amikor elfárad és aludni akar, altatni sosem kell. Azonban amikor kezdte elhagyni a délutáni alvásokat, egyre többször előfordult vele, hogy közölte, neki a pihenés elég lesz, már nem akar aludni. Egy darabig próbáltuk rávenni, hogy igenis jót tesz neki, ha legalább pár percet sikerül aludnia, hamar rá kellett jönnünk, hogy ezt nem lehet erőltetni.Nálunk sem ment az egész egyik napról a másikra, ráadásul még mindig sokszor előfordul, hogy egy szó nélkül elalszik délután, ha megadjuk rá a lehetőséget.
Máskor viszont akármennyire is tökéletesek a feltételek, csak forgolódik, énekel és a sötétben játszik – ha te is ezt tapasztalod a délutáni alvás során, az már az egyik első jele annak, hogy egyre ritkábban fog aludni a gyermeked.
Kitolódik az esti alvás
Ha túlságosan is erőltetitek az alvást, akkor megeshet, hogy egy idő után valóban sikerül álomba szenderülnie a gyermeknek, ám ez sokszor már annyira kitolódik a délután folyamán, hogy belekavar az esti alvásba. Néha én is beleestem ebbe a csapdába, főleg akkor, amikor összecsaptak a fejem fölött a hullámok és minden szabad órára szükségem volt. Ám gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ennek semmi értelme: csak összeveszünk a délutáni alvásigényen, este pedig kezdjük elölről a vitát, mert órákkal a lefektetés után is hallom a hangját…
Ha kitolódik az esti alvás ideje, az már lehet annak a jele, hogy a gyermeked nem igényli a délutáni szundit: ha többet pihen a nap folyamán, mint amire szüksége lenne, akkor este nehezen tud majd álomba szenderülni.
Mi még átmeneti fázisban vagyunk, ha kimarad a délutáni alvás, akkor 1-1,5 órával előbbre kell hoznunk az esti rutint. A szabad óráinkat tehát nem veszítjük el így sem, csak azok átcsoportosulnak az esti időpontra.