Az állatokat régóta használjuk életünkben segítőként. Minden korban, attól függően, hogy mi volt a kor életszemléletének sajátossága, prioritása egy-egy meglepő tulajdonságuk került felszínre. Ma a gyógyításban vannak segítségünkre…
Miért épp a gyógyítás?
Régen, főleg falun, nem csupán a nagy család, egy fix, megbízható közösség vette körbe az embereket, hanem a jószág is.
Ez utóbbi is komoly szociális kapcsolatnak mondható, hiszen az emberek az állatokkal keltek, feküdtek, kötődtek hozzájuk, hasznosságuk alapján töltöttek velük időt, becsülték őket. Nem utolsó sorban, ezek kapcsán érintették, simogatták az állatokat – az érintésnek pedig komoly hatása van.
Ma az emberi kapcsolatok felbomlani látszanak, nem csak makro-környezetünkben, hanem a családokban is. Az állatok kényelmi és egyéb szempontok miatt kikoptak – főleg a városi – életünkből.
Ezek miatt olyan – természetes igényből fakadó – szeretettel, megértéssel teli pillanatok lehetőségei tűnnek el, melyeknek csak a hiányát érezzük. Talán nem is tudjuk konkrétan, hogy ez okozza lelki, később testi problémáinknak nagy részét.
A tudományos állatterápia
A kezdeti megfigyelések, kísérletezések után egy gyógymód-tárhoz jutottak a kutatók. Feltérképezték az állatfajok sajátos tulajdonságait, és megfigyelték őket: mely állat mely betegségeket gyógyítja hatékonyabban.
Ennek mára komoly háttere van: leírások, orvosi publikációk, bizonyítékok. Hála Istennek, jutott pénz az ilyen fajta gyógyítás infrastruktúrájára és a további megfigyelésekre is.
Célzottan választják ki a megfelelő állatfajt a megfelelő testi, lelki betegség tükrében.
Például a macska dorombolása természetes biorezonancia, aminek komoly gyógyító hatása van. Magyarországon a kutyaterápia az elterjedt, ami a lelki sérüléseket gyógyítja, hatékonyan csökkenti az agressziót.
Ez utóbbinak nagy hasznát veszik a börtönökben, de a problémás kamaszok szélsőségeit is meg lehet „fékezni” ennek segítségével.
Az új lehetőségek új szakembereket követelnek
Minden állat, függetlenül attól, hogy milyen fajba tartozik, egyéniséggel bír.
Emiatt nem csak azt kell figyelembe venni, hogy egyes állatfaj példánya mely betegséggel „kompatíbilis”, hanem azt is, hogy személy szerint a kiválasztott állatot személyisége alkalmassá teszi-e a gyógyító feladatok ellátására.
Ezeket az állatokat viszont ki kell választani, méghozzá igen nagy gonddal.
Tehát, az új gyógyítóknak nem csupán az embert kell kívül-belül ismernie, hanem az állatokat is, sőt jól kell tudnia kezelni őket. Ezután jöhet az állat tanítása, felkészítése, majd felügyelete a gyógyítás folyamata alatt.
Tehát, nem elég csupán beszerezni egy kutyát, ha agresszív a gyerek, hanem – mintha az orvos írta volna fel egy receptre – az orvos által javasolt konkrét állat segítségére van szükség, gyógyítás esetén.
Súlyos betegségeknél is
A súlyos betegségek nem csupán a testet, hanem a lelket is megterhelik. Ez komoly stresszfaktor, és nagyban gátolja a gyógyulást. Az ilyen esetekben kiegészítő terápiaként igen hasznos egy gyógyító állat jelenléte.
Amíg régen egy kórházban, szanatóriumban szinte lehetetlenség volt elképzelni egy állat jelenlétét a fertőzés, allergia veszélye miatt, ma egyre inkább arra mutatnak rá, hogy az állat jelenléte nagyobb haszonnal jár – ha biztosítják a higiéniás feltételeket –, mint kockázattal.
Olyan halálos betegségek esetén is, melyek tartós fekvésre kényszerítik az embert, nagy haszna van az állatoknak. Megfigyelték, hogy az állatokkal rendelkező betegek nem szenvednek olyan mértékben a depressziótól, mint a több beteg.
Az pedig már egy rég tudott dolog, hogy az állattal rendelkező idősek évekkel tovább élnek, mint azok, akiknek nincs a közelükben állat.
Mi az állatok titka?
A hűség, az, hogy nem ítélkeznek, az, hogy képesek feltétel nélkül szeretni, nem személyválogatók, eltereli a figyelmet, odafigyel gazdájára.
Emellett az ember természetes vágyát, a gondoskodás iránti vágyat is kielégíti, amit mindig meghálál – az emberekkel ellentétben. A gondoskodás együtt jár a testmozgással, a direkt és indirekt kommunikációval.
A gondoskodás együtt jár a „szükség van rám” tudattal is, ami minden napot értelemmel tölt meg. Az állat képes arra, illetve csak arra képes, hogy meghallgassa gazdáját. Ezen felül, a gazdáját hazaváró állat mindig boldog – ami a gazdát is boldoggá teszi.
Az állattal való foglalkozás, annak ellátása rituálékat hoz életünkbe, mely már majdnem olyan, mint a családi élet. Az állatok szeretik a jókedvet, így amint megérzik, hogy baj van, képesek megvigasztalni az embert, bújással, testi kontaktussal, de akár bohóckodással is.
Ezek alapján azt kell mondanom, hogy az állatoknak nagyobb rálátása van az élet értelmére, az élet fontosabb dolgaira, mint embertársaink többségének – sajnos. Az állatok nem butábbak az embereknél, csupán csak azzal foglalkoznak, amire (a legnagyobb) szükség van az életben: a szeretettel.
