Nőként nem egyetlen, állandó állapotban létezünk, hanem egy folytonos, körkörös változásban, ahol a hormonjaink láthatatlan karmesterként vezénylik a hangulatunkat, az energiaszintünket és a vágyainkat.
Ez a felismerés nemcsak megnyugvást hozott a mindennapjaimba, hanem egy teljesen újfajta szabadságot és önazonos létezést is adott.
Visszagondolva a kamaszkoromra, a női működésről szerzett ismereteim fájóan felszínesek voltak. Abban a korszakban nőttem fel, amikor a menstruációról beszélni még nem volt a mindennapok természetes része. A felvilágosító órák szárazak voltak, a barátnőkkel folytatott halk párbeszédek pedig bizonytalanok. Ha valakit komolyabban érdekelt a téma, maradt a könyvtár, de ott is leginkább csak a rideg, anatómiai tényekkel találkoztunk vagy a praktikus tippekkel: hogyan válasszunk megfelelő betétet, miként kerüljük el a kínos átázást a fehér nadrágban, és hogyan jelentsük be édesanyánknak, hogy „megjött”. A biológia ábrák megmutatták a petesejt útját és a méhnyálkahártya leválását, de senki nem beszélt arról, hogy mindez hogyan hat a lelkünkre. Olvass még a témában
Ezt az energiát árasztod mások felé – a születési hónapod elárulja
„Megváltoztattam az összes előfizetése jelszavát” – Megcsalás utáni bosszútörténetek
Az alaposságom a pótcselekvésem, ha szétesik az életem – ekkor döbbentem rá
Sosem mondtam el a szüleimnek, hogy évekig titokban terápiába jártam miattuk
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
