Aztán valahogy mégis elteltek az évek. A nagy, világmegváltó felismerések pedig megmaradtak a polcon, mint a szépen sorakozó, de soha ki nem nyitott lexikonok. A tudásom megvolt, a működésem viszont jottányit sem változott.
Bár a csoportos alkalmak remekül előkészítették a terepet, egy ponton rá kellett jönnöm, hogy a közösségi élmény néha paraván is lehet. Iszonyú könnyű elrejtőzni mások történetei mögé, bólogatni a szomszédunk elakadásain, miközben a saját, igazán húsbavágó kérdéseinket kényelmesen elnapoljuk. Azt hittem, ha értem az összefüggéseket, az már fél siker. De a valódi áttöréshez az kellett, hogy félretegyem az elméleteket, és vállaljam az egyéni folyamat olykor kényelmetlen, de mégis transzformatív intimitását. Szemtől szemben valakivel, aki nem a barátom, nem a családom, és aki nem hagyja, hogy tovább kerülgessem a saját határaimat.
Amikor végre rászántam magam, és beléptem az ajtón, a szakember egy félmosollyal csak annyit mondott: „Biztosan nagyon rosszul érzed magadat, ha ennyi idő után mégis belevágsz.” Olvass még a témában
3 dolog, amiről azt hittem, 40-hez közel már ki fogom találni – És nem így lett
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
Hogyan ünnepled a saját sikereidet? Derítsd ki, mennyire tudsz örülni magadnak!
5 jel, hogy egy találkozásnak több jelentősége van, mint gondolnád
Hát igen, jó pár éve találkoztunk először. Az egyszerre vicces, mégis megértő és szívélyes mondat betalált: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a terápia az utolsó utáni mentőöv, amit csak akkor szabad megmarkolni, ha már minden darabjaira hullott körülöttünk.
Pedig nem kell feltétlenül romokban hevernünk ahhoz, hogy jogunk legyen a jobbléthez
Nézzünk szembe a ténnyel: a fogorvost sem csak akkor keressük fel (jó esetben), amikor már elviselhetetlen a gyökérfájdalom és szájsebészt kell hívni. Eljárunk szűrésekre, fogkőleszedésre, mert tudjuk, hogy a megelőzés kifizetődőbb. A lelkünk karbantartása is sokkal inkább higiénia, mintsem luxus beavatkozás – vagyis annak kellene lennie. Nem lenne szabad megvárni a totális érzelmi csődöt ahhoz, hogy elkezdjünk foglalkozni magunkkal – a megelőzés, az elakadások kibogozása és a mindennapi finomhangolás ugyanannyira értékes munka, mint a hirtelen jött krízis- és válságmenedzsment.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
