Három történet következik olyan interjúkról, amelyek gyorsan rossz irányt vettek, és amikről az álláskeresők úgy jöttek ki, hogy nem is bánják, ha nem veszik fel őket.
„A HR-es előbb sírt, mint én”
„Egy közepes méretű marketingügynökséghez mentem interjúra” – kezdi történetét a 29 éves Dóra, aki elmondta, hogy éppen elég nehéz magánéleti helyzetben volt, és még az állásinterjú reggelén is sírdogált az ágyában, de aztán összeszedte magát, kiskosztümöt húzott, és eldöntötte, hogy megpróbálja a legjobb énét mutatni. Sajnos az interjúztatója már nem volt ennyire profi.
„Már az furcsa volt, hogy a meeting szobában gyertyák égtek. A HR-es nő nagyon kedves volt, de túl kedves. Az első kérdés után – hogy miért akarok váltani – elkezdett könnyezni. Olvass még a témában
Mások megalázásán szórakozunk – tényleg erre valók a tehetségkutatók?
Terv szerint indult, olasz módra végződött: ezért ér fel valódi önismereti tréninggel egy mediterrán út
„Elvárta, hogy mindent elviseljek” – minél többet tolerálsz, a pasid annál kevésbé fog tisztelni
Az „érzelmi másnaposság” sokkal gyakoribb, mint gondolnád – így lábalj ki belőle
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
