Azt mondta, ‘bocsánat, csak annyira emlékeztetsz valakire, aki elhagyott minket’. Azt hittem, ez valami metafora. Nem volt az.
A következő 10 percben gyakorlatilag ő mesélt a saját szakításáról, a cégvezetővel való konfliktusáról, és arról, hogy ‘már senkiben nem bízik’. Én meg csak ott ültem, és próbáltam visszaterelni a beszélgetést a pozícióra.
A második perc után már arra gondoltam, remélem, nem vesznek fel. Végül nem is hívtak vissza – de őszintén, nem is mentem volna ezek után ide dolgozni.”
Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Az Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
