El se hiszed, mennyire megkönnyebbültem, miután kirúgtam magam a lezáratlan projektjeimből.
Ismerős az az érzés, amikor papíron minden rendben van, mégis állandóan úgy érzed, hogy valami visszahúz? Mintha túl sok apró szál lenne kifeszítve körülötted, amelyek egyenként nem fájnak, együtt viszont folyamatos feszültséget tartanak fenn…
Nem egyik napról a másikra vált világossá, hogy ezekkel kezdenem kell valamit. Inkább lassan, alattomosan épült fel bennem az érzés, hogy túl sok mindent viszek magammal csak azért, mert egyszer elkezdtem, vagy, mert „illene” folytatni. Olvass még a témában
Alig maradt emlékem gyerekkoromból – most azt kutatom, hogyan építkezik ebből a felnőtt énem
„Vasárnap reggel 7-kor a telefonban üvöltött velem” – Elviselhetetlen főnökök
Az Igazság kártyája: ezt üzeni az októberi Tarot a Mérleg energiák mellé
Újra beszélünk, de bárcsak ne tennénk – Amikor rájössz, hogy a legjobb barátnődből már csak egy kínos emlék maradt
Mindezt „kiegészítendő”, az elmúlt év végén több mint 6 hetet töltöttem fekvéssel, ami nem az a fajta lassítás volt, amit az ember önként választ egy túlpörgött időszak után. Mégis, ahogy teltek a napok, és nem volt más dolgom, mint gyógyulni és nézni a plafont, elkezdtem számot vetni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
