„Esténként nem főzök” – mondta. Először nem értettem, miért ilyen fontos ez, hiszen olyan komolysággal vegyes izgalommal közölte mindezt, hogy hirtelen nem tudtam hova tenni. Dóri barátnőmről tudni kell, hogy a suli egyik menő csaja volt, igazi minden lében kanál vagány lány. Érettségi után külföldön élt sokáig, habzsolta az életet, volt idegenvezető Krétán, fitneszbajnok Olaszországban és még bárban is énekelt, már nem is tudom, hol. Aztán elmúlt harminc, mondhatni, benőtt a feje lágya, hazajött, férjhez ment és gyorsan szült két kisfiút.
Dórit azelőtt nem igazán tudtam elképzelni anya- és háziasszony szerepben, de – furcsa módon – ez is remekül áll neki, és mint mindent, ezt is teljes erőbedobással csinálja
Akármikor átmegyek hozzájuk, a gyerekek tiszta ruhában vannak, a házban rend van, a kert tökéletes. Maga Dóri is mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki, tökéletes frizura, a csinos öltözékhez passzoló kifogástalan körmök, a slamposságot hírből sem ismeri, nem is tudná elviselni. Az oviban a szülői munkaközösség elnöke és még nem említettem, hogy mindemellett dolgozik is. Sosem értettem, honnan veszi mindehhez az energiát.
Most viszont kiderült, hogy az ő tartalékai is végesek. Elmesélte ugyanis, hogy amióta a második gyerek bölcsis lett és ő visszament dolgozni, bizony nem elég a teendőire a nap 24 órája.
Kép forrása: Kryzhov/depositphotos.com Olvass még a témában
A szorongásod talán nem az ellenséged: a családállítás meglepő magyarázata
Van egy barátnőm, akinek nem kedvelem a párját – és ebből nem csinálok titkot
Szeretem a barátnőimet, de nem vagyok hajlandó mindenkivel egyszerre utazni – és erről nyíltan beszélnünk kéne
Az anyai sikerem valódi jele: amikor a lányomnak már nem lesz rám szüksége
Hajnalban kel, mert minden reggelt futással indít – én erre szingli, otthonról dolgozó emberként sem vagyok képes –, utána reggelit csinál a gyerekeknek, majd ő maga is elkészül és dolgozni megy. (Férje viszi a kicsiket az oviba-bölcsibe.) Délután felveszi a gyerkőcöket, bevásárolnak és amint hazaér, nekiáll főzni. Férje később érkezik és a gyerekekkel játszik, amíg készül a vacsora. Evés, gyors fürdés és alvás, majd reggel kezdődik az egész elölről. Mondtam neki, hogy ezt még végighallgatni is fárasztó volt.
„Ugye?! ”– kérdezte nevetve. – „Ezért döntöttem úgy, hogy valamit fel kell adnom, mert így pont a legfontosabb dologból, az esti játékból és együttlétből maradtam ki azzal, hogy a konyhában gürcöltem.”
Elmondása szerint először csak egy napot mert kipróbálni, hogy mi történik, ha nem főz, hanem csak valami gyors, de egészséges szendvicset vacsoráznak. Nos, természetesen nem dőlt össze a világ. A kísérlet egyre több napra nyúlt, hol vett valami főtt ételt hazafelé a munkából, hol egyszerűbb vacsorát dobott össze.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
