Köztudott, hogy a fizikai bántalmazásnak milyen súlyos következményei lehetnek, de a lelki sebek is éppoly nehezen gyógyulnak. Sokszor nem is lehet olyan egyértelműen felismerni, mi is az, ami igazán fáj. Manapság sok szó esik a mérgező kapcsolatokról, és szerencsére egyre kevesebb a tabu a témában. Cikkünkben azt járjuk körbe, milyen tipikus viselkedésformák jellemeznek egy mérgező szülőt.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/4 Elolvassa a gyereke leveleit, kutat a holmija között
Ha egy szülő nem tartja tiszteletben saját gyermeke magánszféráját, folyamatosan átlépi a határokat, az nagyon negatívan hat kettejük kapcsolatára, aláássa a bizalmat. A szülők közül általában inkább az édesanyákra jellemző, hogy mindent tudni szeretnének, ami a gyerekükkel kapcsolatos, és ez egy pontig teljesen természetes és érthető.
De amikor az anya átlépi azt a bizonyos pontot, és például beleolvas a kiskamasz, kamasz vagy akár felnőtt gyereke leveleibe, kutat a holmijai között vagy épp mániákusan rendet rak a gyerek szobájában annak kifejezett kérése ellenére, az nem tekinthető normálisnak. Az effajta viselkedés nem írható pusztán az anyai féltés számlájára, sokkal inkább egy kontrollmániás, bizalmatlan, a saját gyerekét nem tisztelő, káros szülői attitűd.
2/4 A gyerekre zúdítja a problémáit
Természetesen nem egészséges, ha a szülő minden problémát eltitkol a gyermeke elől, és eljátssza, hogy mindig minden rendben van, és kizárólag a pozitív élményeket, érzéseket vállalja fel.
Ugyanakkor az is nagyon megnehezíti egy gyermek életét, ha az édesanyja vagy édesapja olyan problémákat oszt meg vele, amelyek megértéséhez, megoldásához életkoránál fogva még nem alkalmas
Súlyos teher lehet ez egy gyermek számára, pláne, ha azt érzi, nem tud érdemben segíteni, és esetleg még magát okolja. A dolgon az sem segít, hogy a szülő általában ilyenkor még titoktartásra is kötelezi gyermekét, ezzel még inkább szorongást keltve benne.
Ahogy tökéletes gyerek, úgy tökéletes szülős sincs. Mindenki követ el hibákat, ám az nagyon nem mindegy, hogy az ember ezekhez utólag hogyan viszonyul. A szülő-gyerek konfliktusok esetében kiemelten fontos, hogy azokat meg tudják beszélni, ezáltal is feloldva a szorongást a gyerekben – és persze a szülőben is.
Ha valaki szülőként nem képes erre, azzal azon túl, hogy magát is emészti, és súlyos sebet ejt a kapcsolaton, káros mintát is közvetít.
A bocsánatkérésre képtelen szülő szemében általában a szülői státusz olyan tényező, ami önmagában tekintélyt követel, ám a tiszteletet ő maga képtelen megadni saját gyerekének.
