Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
BeállítomEgy szobalány vallomása (Maid)
A Netflix limitált sorozata az egyedülálló anyaként egykor a mindennapi betevőért dolgozó Stephanie Land bestseller-memoárjának adaptációja. Margaret Qualley játssza Alexet, egy fiatal nőt, aki az Egyesült Államok csendes-óceáni, északnyugati részén él, és azért küzd, hogy megvethesse a lábát a társadalomban. Amikor először látjuk, bántalmazó és alkoholista barátja elől menekül a kislányukkal együtt, ami a rémálomszerű bürokrácia útjára vezeti, miközben igyekszik szállást találni kettejüknek, valamint egy olyan munkát, amivel ki tudja fizetni a számlákat.
Az egyik nagyszerű dolog a műsorban az a részletesség, amellyel Alex helyzetének pénzügyi és adminisztratív akadályait árnyalja, bizonyos pontokon a bejövő és kimenő összesítést is felvillan a képernyőn, miközben ugyanolyan erős a műsor érzelmi valósága a bántalmazó partnerekkel és mentális problémákkal küzdő szerettekkel való foglalkozásról – jelen esetben egy bipoláris anyáról, akit Qualley saját anyukája, Andie MacDowell alakít.
Az egyik nagyszerű dolog a műsorban az a részletesség, amellyel Alex helyzetének pénzügyi és adminisztratív akadályait árnyalja, bizonyos pontokon a bejövő és kimenő összesítést is felvillan a képernyőn, miközben ugyanolyan erős a műsor érzelmi valósága a bántalmazó partnerekkel és mentális problémákkal küzdő szerettekkel való foglalkozásról – jelen esetben egy bipoláris anyáról, akit Qualley saját anyukája, Andie MacDowell alakít.
Nyerd meg az életed (Squid Game)
A sorozat, ami idén minden mást lesöpört, és a Netflix legnézettebb sorozata lett: a Squid Game. Ez a dél-koreai dráma kétségbeesett eladósodott emberekről szól, akik részt vesznek egy sor szadista, életre-halálra szóló, régi játszótéri játékban, hogy megpróbáljanak hatalmas pénznyereményt nyerni. Némileg ironikus, hogy a kapitalizmust kíméletlenül kritizáló műsor hogyan alakult át kollektíven egyfajta jóindulatúan mulatságos popkulturális termékké, ahol az emberek a versenyzők zöld tréningruhájába öltöztek Halloweenkor.
De ha ezt az iróniát félretesszük, a műsor önmagában is egy zseniálisan kitalált remekmű, amelynek szürreális megvalósítása és csavaros gyerekkori utalásai összejátszanak, hogy úgy érezzük, mintha a tudatalattinkból mászott volna elő valami, és amely alkalmanként éppen olyan szép, mint amilyen erőszakos és brutális.
De ha ezt az iróniát félretesszük, a műsor önmagában is egy zseniálisan kitalált remekmű, amelynek szürreális megvalósítása és csavaros gyerekkori utalásai összejátszanak, hogy úgy érezzük, mintha a tudatalattinkból mászott volna elő valami, és amely alkalmanként éppen olyan szép, mint amilyen erőszakos és brutális.
Olvass még a témában
Angliában már mindennapi dolog kutyával mozizni – Várjuk a trendet?
„Röhögve mesélik hány abortuszuk volt” – Elkeserítő, ahogyan az abortuszairól beszél Lily Allen
Barátkeresés felnőttként – miért ilyen nehéz, és hol indulj el?
Van egy varázslatos, elszigetelt alpesi falu, ahová csak gyalog lehet eljutni
Haláli hotel (Only Murders In The Building)
Steve Martin, Martin Short és Selena Gomez, az amatőr rablókból álló valószínűtlen hármas az Upper West Side-i New York-i lakótömbjükben egy gyilkosság ügyében nyomoznak – azzal a 21. századi nagyképű céllal, hogy az ügyből valódi bűnügyi podcastot készítsenek. Élénk, neurotikus badinációjával az egész sorozat egy kicsit Woody Allen-es lett, ugyanakkor megvan benne az őszinte, nyíltszívű báj, miközben a két Martin ismerős kémiája remekül kiegészíti Gomez tüskés bája. És ahogy gördül a történet a végpontja felé, sikerül könnyednek és szórakoztatónak maradnia, miközben éppen elég következetes az olyan témák feltárásában, mint a veszteség, a magány és a barátság.
A cikk folytatódik, lapozz!
