Önmagunk mint nevelés alatt álló gyerekünk
A pszichológia egyik érdekes megközelítése önmagunkhoz az, hogy tekintsünk magunkra úgy, mintha saját magunk kicsinyített verziói lennénk, akik folyamatos fejlődésen mennek keresztül. Úgy gondoljunk magunkra, mint egy gyermekre, akit szeretettel és türelemmel nevelgetünk.
Ebben a szemléletben fontos szerepe van annak, hogy tudatosan reagáljunk saját hiányosságainkra és hibáinkra. Miként bátorítanánk egy gyermeket hibáinak elfogadására és tanulásra? Ugyanezt a szeretetteljes, támogató hozzáállást kell képviselnünk önmagunk felé is.
