Van az a fajta fáradtság, amit nem tudsz mire fogni. Nem dolgoztál túl sokat, eleget aludtál, kávét is ittál és mégis, bizonyos emberekkel való találkozás után úgy érzed, mintha valaki kihúzta volna belőled az összes energiát. Leülsz a kanapéra, bámulsz magad elé, és nem tudod pontosan megmagyarázni, mi történt. Pedig valami történt. Lehet, hogy valaki anélkül veszi el az energiád, hogy észrevennéd.
Nem mindig a dráma az, ami kifáraszt
Az energiavámpírokat általában a nagy jelenetekhez kötjük. A folyamatosan panaszkodó baráthoz, a minden telefonhívást krízissé duzzasztó rokonhoz, az irodai konfliktusgyáros kollégához. Őket könnyű felismerni, legalább tudod, mire készülj. De van egy sokkal alattomosabb változat. Az, aki sosem csinál semmi látványosat. Aki kedves, aki mosolyog, aki „csak” annyit tesz, hogy minden egyes találkozáskor kicsit több figyelmet kér, mint amennyit ad. Kicsit több megerősítést vár, kicsit kevesebbet kérdez rólad. Kicsit mindig ő a téma.
Ezt nehéz szavakba önteni, mert nincs egyetlen konkrét pillanat, amire rá tudnál mutatni. Csak egy lassú, fokozatos lemerülés, míg egyszer csak rájössz, hogy a nevük láttán a telefonon már automatikusan sóhajtasz egyet. És közben te magad sem vagy biztos benne, hogy jogos-e ez az érzés. Hiszen ő nem csinált semmi rosszat. Nem volt durva, nem sértett meg, nem hazudott. Csak… valahogy mindig fáradt vagy tőle. És ez elég ahhoz, hogy foglalkozzunk vele. Nem az a kérdés, hogy valaki tudatosan csinálja-e. A legtöbben nem. Csak megtalálták azt a módot, ahogy a világ működik számukra és te vagy az egyik forrás, amiből merítenek. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
