Az indiai arekadió-ültetvényeken gyakran terjedő, kullancsok által terjesztett vírus egyike a világszerte terjedő fertőzéseknek. Tudunk-e hatékonyabban fellépni ezekkel a járványokkal szemben?
A Kyasanur erdei betegség (KFD) – amely nevét arról az erdőről kapta, ahonnan származik – egy kullancsok által terjesztett vérzéses betegség, amelynek halálozási aránya körülbelül 5%. A „majomláz” néven is ismert betegséget 1957-ben fedezték fel először, miután kitört a betegség Shivamoggában. A következő évtizedekben a visszatérő járványok nagyrészt erre a területre korlátozódtak. Az utóbbi években azonban a vírus terjedni kezdett. Először 2013-ban bukkantak fel esetek a szomszédos Tamil Nadu és Kerala államokban, majd 2015-ben Goa, 2016-ban pedig Maharashtra következett.
Az erdők környékén könnyebben terjednek át az állatokról az emberekre a vírusok
A betegség még mindig alig szerepel a globális egészségügyi megfigyelési listákon. A járványok nagyrészt az erdőterületekkel határos vidéki területeken törnek ki, és India lakosságának csak egy kis százalékát érintik. A betegség terjedése azonban egy sokkal nagyobb, aggasztóbb tendenciát jelez. Erre legutóbb a Covid-19 világjárvány hívta fel a figyelmet: a zoonózisos betegségek emberi populációkra való átterjedésének növekvő valószínűségét.
Az erdőirtás, a változó földhasználat és az éghajlatváltozás miatt az emberek egyre gyakrabban kerülnek kapcsolatba új vírusokkal. A zoonózisos betegségek – az emberek és az állatfajok között átvihető betegségek – alkotják az emberi populációkat érintő új és meglévő betegségek többségét.
A legtöbb kutató úgy véli, hogy a KFD évszázadokon át endémiás volt az indiai Nyugat-Ghats erdeiben. Csendben keringett a főemlősök, madarak és rágcsálók populációi, valamint az általuk hordozott kullancsok között. De ahogy az emberi tevékenység következtében az erdőterületeket feldarabolták, és a változó csapadékviszonyok befolyásolták a kullancsok fejlődési ciklusait, a betegségciklusok kényes egyensúlya felborult – ami új járványokat váltott ki.
„Az új gócpontok valószínűleg ott vannak, ahol az erdészeti táj megváltozott, vagy ahol az emberek erdőhasználata megváltozott, mondjuk az elmúlt öt-tíz évben, és ez az, ami a terjedést okozza”
– mondja Bethan Purse, az Egyesült Királyság Ökológiai és Hidrológiai Központjának (UK Centre for Ecology & Hydrology, UKCEH) ökológusa és a vektorok által terjesztett betegségek specialistája, aki jelenleg egy interdiszciplináris kutatási projektet vezet a KFD dinamikájának jobb megértésére.
Az erdőirtások oka: egy stimuláns drog
A Nyugat-Ghats, egy dél-indiai hegyvonulat, hatalmas, nagyrészt érintetlen erdőségeknek ad otthont. A terület azonban soha nem látott mértékű erdőirtáson megy keresztül, részben a kereskedelmi célú agrárerdészet fellendülése miatt.
A Shivamogga régióban az erdőirtást az areka pálmafából származó areka dió iránti növekvő kereslet hajtja. Az arekadió őrölt és rágott formában népszerű stimuláns drog. „A degradáció következtében az emberek valóban kapcsolatba kerülnek a kullancsokkal” – magyarázza Purse. Mivel az erdőirtás világszerte felgyorsul, a szakértők attól tartanak, hogy az emberi, állati és kórokozó-átvivő populációk közötti fokozott érintkezés a következő járvány kirobbanásának veszélyét hordozza magában.
A Nature folyóiratban 2020-ban megjelent egyik tanulmány szerint az élőhelyek zavara a biológiai sokféleség csökkenéséhez és az olyan állati vektorok – például rágcsálók és denevérek – számának növekedéséhez vezetett, amelyekről ismert, hogy az emberekkel közös betegségeket hordoznak. „A földhasználat módjában és intenzitásában bekövetkező globális változások egyre szélesedő veszélyes kapcsolódási pontokat hoznak létre az emberek, az állatállomány és a zoonózisos betegségek vadon élő rezervoárjai között” – figyelmeztetnek a tanulmány szerzői.